David Mitchell: Felhőatlasz (Cloud Atlas 2004)

- Szeptemberi könyvajánló -

Avagy: Amikor a film jobb, mint a könyv

Igen, komolyan. Nehéz erről a könyvről írni, mert ambivalens érzéseim vannak. Elsőként egy listán találkoztam ezzel a címmel, ahol kiemelkedően jó filmeket ajánlottak. Meghallottam, hogy a Mátrix szülőatyái (vagy anyái?) alkották, és egyből elment tőle a kedvem, mert nem szeretem a Mátrixot. De aztán valamiért mégiscsak megszereztem, és megnéztem a filmet. Körülbelül ötödik nekifutásra sikerült egyébként végignézni. Annyira komplex, sokszínű és sok szálon futó, hogy mint egy megkattant macska, úgy kergettem a szálakat, és csak nagyon sokára sikerült elkapnom őket. De aztán egyszer csak ráéreztem. És onnantól kezdve nem volt megállás. Rájöttem a dolgok összefüggéseire, összeállt a kép, és már szemgolyóval a monitorra tapadva ittam be minden egyes képkockát. Amikor vége lett, megnéztem még egyszer. És még egyszer, és még egyszer. És mind a mai napig, ha unatkozom, vagy rossz kedvem van, csak megnyitom a Felhőatlaszt, beletekerek néhány kedves részbe, és feltöltődöm energiával.

A könyvet Natalie Portman adta Andy Wachowski kezébe – ezt egy internetes kritikában olvastam, és teljesen meglepődtem, hogy ez a film egy könyv alapján készült. Rákerestem, megtaláltam. Nem volt kérdés, hogy el fogom olvasni, hát kivettem a könyvtárból, és belevágtam a cirka 570 oldalas mesterműbe.

A történet hat cselekményszálon fut, időrendi sorrendben. Konkrétan hat önálló regényről van szó, melyeket ilyen formán kevert össze a szerző:

1 2 3 4 5 6 5 4 3 2 1

1. Adam Ewing Csendes-óceáni naplója (1850): Egy fiatal angol ügyvéd hazafelé tart egy hajón, ahol megismerkedik egy szökött néger rabszolgával. Adam súlyos betegséggel küzd, egyetlen segítsége az orvosa, ám kiderül, hogy ő az egyetlen ellensége is. A rabszolga azonban mellette áll.

2. Levelek a kastélyból (1931): Robert Frobisher ifjú zeneszerző egy nagynevű komponistához szegődik, miközben nagy életművén, a Felhőatlasz Szextetten dolgozik. Kicsapongó, biszexuális beállítottságának köszönhetően zűrös ügyekbe keveredik, melyekről levelek formájában számol be barátjának (vagy szerelmének), Rufus Sixmith-nek. A kastélyban megtalálja Adam Ewing naplóját, amit nagy lelkesedéssel olvas.

3. Fél életek – Az első Luisa Rey rejtély (1975): A talpraesett, huszonöt éves újságírónő egy véletlen folyamán találkozik az idős Rufus Sixmith-szel, aki néhány titkos iratot, és Robert leveleit bízza rá. Az idős ember egy atomerőmű veszélyes kísérleteit igyekszik lebuktatni, ám ezt nem mindenki nézi jó szemmel.

4. Timothy Cavendish rettenetes megpróbáltatásai (2012): Öregember nem vénember, még ereje teljében lévő, humorban sziporkázó zseni, aki rossz író könyvét adta ki, az író ugyanis nem bírja a kritikát, és kilöki a kritikust egy felhőkarcoló tetejéről. Timothy nyakába rettenetes adóság szakad, és az egyetlen hely, ahová elbújhat, az Aurora ház, melyről kiderül, hogy nem hotel, sőt nem is öregek otthona. Az idős emberek hozzátartozói egy vagyont fizetnek azért, hogy öregeiket bezárva tartsák az idők végezetéig. Timbo egyetlen olvasmánya a Fél életek, amit majd szeretne kiadni, ha végre kiszabadul.

5. Sonmi 451. Oriszon tanúsága (2144): Szong Papa étkezdéjében furcsa felszolgálók dolgoznak: csinosak, kedvesek és mindig a vendég igényeit tartják szem előtt. A nap 24 órájából 19-et végigdolgoznak, a maradék 5-ben úgy alszanak, mint a tej. Ha ezt 12 éven át panasz nélkül végigrobotolják, felszabadulnak, és Hawaii-ra költözhetnek, a Gyönyörhévbe, ahol életük hátra lévő részében semmit nem kell csinálniuk. Ezek a lányok nem igazi emberek, fabrikánsoknak nevezik őket, vagyis klónterméknek. Sonmi azonban öntudatára ébred, és meg akar szökni. Felemelkedését egy régi film provokálja elő: Timothy Cavendish rettenetes megpróbáltatásai.

6. A Loccsogó-gázlónál, meg ami utána jött (106 téllel a bukás után): A világ két részre szakadt: vannak a jövő rendkívül fejlett civilizációi, és vannak népek, akik visszafejlődtek késő őskori/kora ókori szintre. Meronima az előbbihez, míg Zakri az utóbbihoz tartozik. Az idős asszony tanulni érkezik a Völgybe, majd megkéri a fiút, hogy kísérje fel Mauna Szolhoz, amitől a völgylakók rettegnek. Zakrit ördögi látomások gyötrik, amin nem segít az sem, hogy a konák, vagyis kannibálok vadásznak a népére. Sonmit istennőként tiszteli, míg Meronima pontosan tudja, hogy Sonmi ki volt.

A hat történet mindegyike valamilyen formán összekapcsolódik egymással, ezt szimbolizálja a hullócsillag alakú anyajegy, amelyet minden főszereplő visel. Ezt egyfajta reinkarnációként is fel lehet fogni, avagy képes-e az ember tanulni elődei hibáiból, és elköveti-e még egyszer ugyanazt, ha ugyanabba a helyzetbe csöppen? Igazán ravasz kérdés, és teljesen jogos is, főleg ha az a hat ember még kommunikálni is tud egymással. Bár nem közvetlenül, de Adamtól kezdve mindenkihez eljutott az üzenet, ami Szonmi fejében tudatosul és Zakri életében valósul meg. Valahogy aztán mégis visszajut a többiekhez is, és mindenki felemelkedik a maga módján. Valamennyi főszereplő szabadsága korlátozott volt, és azért küzd, hogy visszanyerje.

A lényeget Adam fogalmazza meg a legvégén:

„Leköpnek, rád lőnek, meglincselnek, megbékítenek kitüntetésekkel, elkergetnek a telepesek! Keresztre feszítenek! Naiv, álmodozó Adam. Aki hadakozna az emberi természet sokfejű hidrájával, a fájdalom valóságos világával fizet, és vele együtt fizet a családja is! És utolsó leheleteddel érted majd meg, hogy az életed nem ért többet a határtalan óceán egyetlen cseppjénél!

Ámde mi az óceán, ha nem cseppek sokasága?”

Nem egyszerű, és kifejezetten rágós olvasmány. Rendesen megküzdöttem vele, sőt bevallom, az utolsó 100 oldalon már csak úgy átfutottam. Csalódást okozott nekem ez a könyv, mert rengeteg holttér van benne, amikor az égvilágon semmi sem történik, ráadásul rengeteg idegen szót használ, ami csak még inkább megnehezíti az olvasást. Én értem, hogy az író szeretett volna szárnyalni a hatalmas tudásával, de nekünk, egyszerű halandóknak ez emészthetetlen. Ráadásul Zakri fejezete valami hihetetlenül archaikus nyelvezettel lett leírva, ami még nem lenne baj, ha valóban régies lenne, mert az a vérünkben van, és tudjuk értelmezni, de ez valami megerőszakolt, kicsavart halandzsa nyelv, amitől keresztbe állt a szemem. Viszont Adam naplójánál ugyanez nem zavart, ott ízes, régies nyelvezetet olvashattam, ami kifejezetten gyönyörködtetett. Nála inkább az volt a gond, hogy az első 30 oldalon nem történt semmi.

570 oldalas a könyv, de akár 300 is lehetett volna, mert túl sok volt benne a vontatott rész. Valószínűleg azért untam ennyire, mert már láttam a filmet, tehát ha ti el akarjátok olvasni, semmiképp ne nézzétek meg a filmet előtte! Hatalmas élmény is lehetett volna, de így sajnos nem volt az. A kötelező olvasmányaimat juttatta eszembe, amik tele voltak mélyen szántó gondolatokkal és rengeteg információval, aminek semmi köze a történethez, mégis ezeket tartották a legnagyobb műalkotásoknak. Valóban egyedülálló regény, de számomra nagyon kevés része volt igazán élvezetes. Nem tudom eldönteni, hogy én voltam kevés hozzá, vagy többet akart láttatni, mint amennyi valójában van benne. Mindenesetre a véleményem szubjektív, nem kell szentírásnak venni. Remélem másnak tetszeni fog.