A 7. Aranymosás nyertese ezúttal egy
olyan regény lett, amit már az első pillanattól nagy felháborodás övezett,
legfőképpen azért, mert a főszereplő lány finoman szólva ribanc… Felháborodtunk
azon, hogy a Könyvmolyképző olyan regényt állított ki győztesnek, amely
főhősnője nemhogy jóra tanítana, de egyenesen csábít a rosszra, a gonoszra, a
romlottságra. Valljuk be, manapság a csapból is az folyik, hogy élj
felelőtlenül, szexelj minél többet, minél többféle emberrel, és mindezt persze
bűntudat és következmények nélkül. Hogy a KMK is elkezdte ezt az értéket
képviselni, az sokak számára, így számomra is felháborító volt.
A botrányt keltő sorokat rögtön a
második oldalon olvashatjuk, be is idézem:
–
Mi lenne, ha átugranánk a felesleges részeket? – ajánlom fel.
–
Ezt hogy érted? – A meglepettség halvány ráncokat vés a homlokára.
–
Meg akarsz dugni, nem? Nincs ellen kifogásom, de nem érdekel, ki vagy, szóval…
– hallgatok el kérdőn.
Egészen addig, amíg ténylegesen el
nem olvastam a könyvet, meg is maradt a felháborodásom. Anita megint nyert az
egyik bajnokságunkon, és ezt kérte nyereményül. Megvettük neki, de még nem
adtuk át, így nálam maradt, és beleolvastam. Meg kell mondjam, eléggé nagyot
csalódtam, méghozzá kellemesen.
Mert nem erről szól a regény! Nem
reklámozza, nem állítja be pozitívan ezt az életstílust, sőt a lány ugyanabban
a bekezdésben ki is jelenti magáról:
Virágnak
hívnak – bár, ha jobban belegondolok, végül is én magam se vagyok más, mint a
szépség lassan rothadó illúziója.
Szóval megkönnyebbülten dőltem hátra,
hogy rendben van, tévedtem. Mégis értékes a könyv, sőt! Egy nagyon komoly és
súlyos pszichés betegséget mutat be, Virág elképesztően sötét lelkét és annak
fizikai kivetülését a szexben. Virág elveszítette a szüleit egy autóbalesetben,
ami néhány embernek már önmagában elég ahhoz, hogy szexfüggő legyen, de nála
más is közrejátszik: előre látja az emberek halálát.
Ismerős történet ez, láttuk már Afuntineli boszorkányban. Akkor is megdöbbentő volt, bár Nuca kicsit másképpen élte
át, de a lényeg ugyanaz. Virág látja a halált, de túl későn, így soha semmit
nem tud tenni ellene. Sorban hullanak körülötte az emberek, és nem tudja
megmenteni őket, így önmagáról is elhiszi, hogy értéktelen, és nem érdemli meg
az életet. Hogy ezt a depressziót enyhítse, vadászni jár, és durva szexet keres
mindenféle idegen pasival, mert csak arra a pillanatra tud kiszakadni a maga
valóságából, amikor elélvez.
Az ötlet zseniális! Eleinte nem
tudtam, vajon Virág csak a pánikbetegsége miatt hiszi magáról azt, hogy látja a
halált, de később kiderül, hogy tényleg látja, mert kísérletezgetni kezd, hogy
bizonyosságot vegyen róla. Így már érthető, miért választja a sötét oldalt, és
aki egy kis időre is járt az ő cipőjében, az nem is várja el tőle, hogy
másképpen viselkedjen, mert sajnos ez a való életben is így működik. Sokat
választják a szexet búfelejtésre, ami rengeteg pszichés betegség okozója lehet.
Sajnos ez a fajta öngyógyítási kísérlet épp az ellenkezőjét fejti ki ahelyett,
hogy az ember valódi gyógymódot ismerő orvosokra bízná magát, és ezt a könyv
nagyon szépen be is mutatja.
Jön a konfliktus. Virág egyik szombat
esti vadászata során belefut az irodalomtanárába, aki döbbenten látja, hogy a
lány nem az a visszafogott, csendes tanuló, aki az iskolában, habár 19 éves,
mert egy évet kihagyott. És Gábor tanár úr hirtelen elkezd vonzódni hozzá. Amit
csak tetőz az, hogy Virág is elkezd vonzódni hozzá, pedig sosem vonzódott senkihez.
Ennél többet nem mesélhetek, mert a mű
mindent a végkifejletre tesz fel, és lehetetlen lenne spoiler nélkül folytatni,
de meg kell említenem, miben rejlik a könyv zsenialitása, és miért értek teljes
mértékben egyet a KMK csapatával, amiért ezt hozták ki győztesként. Ez a regény
messze sokkal magasabb nyelvi szinten mozog, mint az átlag. Olyan élénk, érzéki
és erotikus szóképeket kapunk, hogy szinte átömlik belénk is a gyönyör. Súrolja
a líra határát, és ha nem lenne benne néha valami epikus cselekmény is, simán
mondhatnánk rá azt, hogy ez egy líra. A szókincse rendkívül gazdag, és inkább
fest, mint ír, de azt gyönyörűen teszi. Emellett rengeteg idézetet szúr közbe
híres költőktől, épp akkor és épp olyan hangulatban, ahogy a helyzet
megkívánja. Szóval fejet hajtok az új hullócsillag előtt, és remélem még sok jó
regényt fog írni, mert nagyon tehetséges, és jó érzéke van a lélek belső
világához. Szívesen elbeszélgetnék vele, honnan van ilyen rálátása erre a
világra: személyes tapasztalat vagy esetleg pszichológusnak tanul? Mert valamit
tud, amit az átlagember, csak az, aki átélte vagy közvetlen kapcsolatban áll
olyannal, aki átélte, és ez félelmetes annak, aki nem élte át, csak olvassa.
A negatív viszont éppen ugyanez
benne: ez még mindig regény. Ahhoz viszont kevés az epikus cselekmény benne.
Olvassuk a sok-sok szexjelenetet, úgy belefeledkezünk, hogy majdnem elfelejtünk
leszállni a buszról, de egy idő után kezd túl sok lenni. Virág és Gábor
kapcsolata fejlődik, egyre közelebb kerülnek egymáshoz, de ezt mi nem látjuk,
nem érzékeljük, csak alkalmanként le van írva, hogy na, most megint közelebb
kerültek egymáshoz. Nagyon kevés kiváltó ok történik, ami ezt eredményezhetné.
Minden fejezetben hatalmasat szexelnek, de a szex a valós életben nem hoz
közelebb egy szintnél tovább két embert egymáshoz. Ahhoz közös élmények, sok
beszélgetés és más egyéb szükséges, amiből viszont túl kevés akadt. Mintha a
szerzőnek nem lenne elég fantáziája az epikához, ezért az üresjáratokat
szexjelenetekkel tölti fel. Vártam, hogy emellett történjen is néha valami, de
sajnos nem… És így kissé veszít a realitásából. Mert aki beteg, az nem lesz
hirtelen minden ok nélkül egészséges. Ahhoz kell valami, amiből építkezni lehet,
és egy ilyen súlyos betegség esetén nem elég néhány hét. Hónapok, sőt lehet,
hogy évek kellenek. Emellett Virág bárkivel fekszik le, minden ágyjelenet
tökéletesen ugyanolyan érzéki, vad és sötét. Nincs különbség szerető, idegen
vagy haver között, mindenkivel ugyanolyan. Így sajnos nehéz elhinni, mikor azt
bizonygatja, hogy Gáborral más.
A másik, ami kicsit fura volt, hogy
Virág, Atis és Gábor felváltva narrálnak tökéletesen ugyanabban a stílusban.
Ugyanazokat a szavakat használják, ugyanolyan személyiségük van és állandóan ugyanolyan
hangulatuk. A két férfi ugyanannyira érzelgős, mint a nő, ami szerintem két
ilyen sötét lelkű pasihoz nem igazán illik, de még egészséges lelkületű férfiak
sem hinném, hogy így áriáznak, mint ők ketten. Nőként nehéz úgy írni férfi nézőpontról,
hogy közben ne váljon a férfi nővé, a történet pedig komédiává. De ha ezt egy
férfi elolvasná, valószínűleg a fejét csóválná, mert a férfiak a valóságban nem
így gondolkodnak. Ez viszont nem róható fel az írónak: nagy falat lett volna
elsőre három különböző stílust megalkotni. Ezt majd az évek meg a rutin ki
fogja hozni belőle. Legalábbis reméljük.
Az viszont hiányzott, hogy megtudjuk,
miért ilyen üres belül Gábor. Atis és Virág előéletét szépen leírja, de
Gáborról az égvilágon semmit sem tudunk meg, így sajnos muszáj volt azzal
magyaráznom a dolgot, hogy egész egyszerűen csak pszichopatának született, ám
abból sajnos nem szokás kigyógyulni, mert fizikailag kimutatható agyi
eltorzulás, születési rendellenesség, amit sem műtét, sem egy megmentésre váró
csinos kislány sem fog helyre pattintatni. Virág viszont nem született
szociopatának, őt az élet tette azzá, és ez a különbség szociopata és
pszichopata között. Erről lehetne még írni egy komplett tudományos értekezést,
mert nagy vita van abból, mi a különbség a kettő között, de szerintem
legegyszerűbb, ha a szavak jelentését nézzük: pszüché = lélek, socius =
társaság. Míg az előbbi így született, az utóbbit külső behatás formálta azzá.
Márpedig azon lehet javítani.
Tényleg nem akarok spoilerezni. Inkább
olvassátok el, mert megéri. Garantálom, nem ér csalódás, pontosan az történik,
aminek egy ilyen élethelyzetben történnie kell. A tetteink nem maradnak
következmények nélkül, és bizonyos tetteknek bizonyos következményei vannak,
mert az élet így működik. Örülök, hogy ez a tehetséges íróleány valódi
történetet alkotott egy-két apró hibát leszámítva valódi végkifejlettel, ami a
való életben valóban így történne, és annak is örülök, hogy egy ilyen összetört
szívű lány, mint Virág is képes lehet megtalálni a gyógyulást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése