Karizs Csilla: Szobafogság

"Amikor megszűnt forogni a Föld"

Szeretem ezt az illatot. Rögtön tudom, hogy mikor ez az illat megcsapja az orromat, visszavonhatatlanul menekül a tél és egy két napon belül tavasz lesz. A fák kizöldülnek és virágba borulnak, a madarak benépesítik az eget, a gyerekek, szerelmespárok, idős emberek pedig a játszótereket, parkokat és piacokat.

Habár most nem ez lesz. Az utolsó újságcikkben, amit pontosan 25 nappal ezelőtt olvastam, azt írták, hogy a világ gazdasága teljesen összeomlott. Nincs internet, nincs áram, nincsen gáz, nincsen víz.

Ha fűteni szeretnénk, van tűzifa az erdőben, ha inni szeretnénk, van víz a forrásokban, ha bármit fénynél szeretnénk csinálni, megvárjuk, amíg kisüt a nap. Na, nem mintha az első kettőt szabad lenne megközelíteni.

Örüljünk neki, hogy van a fejünk fölött tető. Természetesen vannak, olyan emberek, akik örülnek is ennek, meg vannak a „pohár félig üres” emberek.

Mindenki be van zárkózva. Rendelet. Kijárási tilalom van a nap minden pillanatában. Naponta kétszer jön a katonaságtól egy kedves férfi egy tankkal, amiről ételt és gyógyszereket osztanak a kollégáival.

Ez az egész szörnyű, és mégis én olyan nyugodt vagyok, mintha egy wellness szállodában ülnék épp a napozóteraszon, a medence mellett.

A hátam mögött a 16 éves öcsém ül a szüleimmel és társasjátékozik. Társasjátékozik! Ilyet soha nem láttam még. Vagyis csak amikor kicsi volt. Olyan 5 éves. Aztán már csak a mobiltelefon lógott a kezében, amit reggeltől estig nyomkodott. Bocsánat. Érintgetett a jó szó. Megkérdeztek engem is, hogy nem akarok-e játszani, de azt mondtam, hogy nem. Nincsen kedvem. Most ahhoz van kedvem, hogy kinézzek az ablakon a gyönyörű napsütésbe.

Bár, ha jobban belegondolok, abból csak nem lehet baj, ha kimegyek az udvarra.

Persze anya teljes stresszbe jött, hogy ki mertem tenni a lábam az ajtón, de engem nem érdekel. Nagyon jó idő van idekint. Süt a nap, egy pulcsi pont elég és langyos szellő emelgeti a hajamat.

Az órám sajnos azt mutatja, hogy öt perc múlva délután négy lesz, ami azt jelenti, hogy be kell mennem, mert jönnek a katonák, de ez maga a nyugalom. Hamarosan már kimehetünk, de azért mégis milyen érdekes. Megszűnt forogni a Föld, és elkezdődött az igazi élet.

Hogy mi is történt? Miért vagyunk karanténban?

Az titok.