antropomorf folyam foglya.
Bár sodródnék vele én is,
csak állok itt, mint egy kopja.
Cseppbe zárt folyam vagyok,
lassan hömpölygök körbe.
Egyhelyben csordogálok,
cseberből a vödörbe.
Elfolyik köröttem
az élet, a világ.
Belül szűkös minden,
kívül viszont túl tág.
Egy világ vagyok a cseppben,
sodró gondolatok foglya.
Magában rekedt mindenség,
s hogy kívül mi van, ki tudja.
Így úszok önmagamban,
nem nézek, s mindent látok.
Itt vagyok, bár nem jelen,
létezem, csak nem láttok.
Nézem az iszapot,
mit mondtam, mit tettem.
De mindig csak voltam,
s végül semmi lettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése