- Augusztusi könyvajánló -
A
mai napon egy mindenki által jól ismert könyvet fogok bemutatni: kamaszkorunk
rémálmát (vagy szerelmét?), amivel napokon keresztül fárasztottak irodalomórán,
és hiába rágták a szánkba újra meg újra, nem értettük, és nem is akartuk
megérteni. Én legalábbis így voltam
vele. Elolvastam, mert kötelező volt, de mintha üres lapokat nézegettem volna –
egyetlen árva szót sem értettem, és nem is maradt meg a fejemben, így aztán a
tanárom azt hitte, nem olvastam el, és meg akart buktatni.
A
munkahelyemen valahogy szóba jött ez a könyv. Egyik vendégem elmondta, hogy A
kis herceg gyakorlatilag arról szól, hogy egy pilóta lezuhan a sivatagban, és
behallucinál egy kisfiút. Erre felkaptam a fejem. Én erről miért nem tudok?
Nekem ez a rész kimaradt. Meg úgy általában az összes rész kimaradt. Akkora
szöget ütött a fejembe, hogy már másnap kivettem a könyvet a könyvtárból, és
néhány óra alatt kiolvastam. Nem tudtam letenni, mert most értem meg rá, most
álltam készen arra, hogy befogadjam és feldolgozzam.
Ettől
függetlenül továbbra sem tetszik, legalábbis nem lesz a kedvencem, de ami benne
van, az mindenképp figyelemre méltó. A kis herceget általában a gyermekkorból
kilépő ifjú felnőttekhez hasonlítják. Ennél egyszerűbb értelmezése nem is
lehetne, de én ennél jóval többet, és teljesen más tartalmat fedeztem fel
benne. Eszmefuttatásomat megosztottam Szűcs L. Attila írótársammal, aki nagyon
szereti ezt a könyvet, és sokféle teóriát elolvasott már róla, de az én
verziómat még soha nem látta sehol. Így aztán közösen nekiálltunk, és
kidolgoztuk azt, ami nekem egyedül nem ment. Lássuk hát a történetet!
A
pilóta lezuhan a sivatagban, és nekiáll megszerelni a repülőt, de a vize
vészesen fogy, meleg is van, kezd rosszul lenni, és akkor odamegy hozzá egy
kisfiú, és azt akarja, hogy rajzoljon neki egy bárányt. Ennek így nem sok
értelme van, és az elemzésem szempontjából totálisan lényegtelen. Azt egyébként
most sem értem, minek kellett bele a pilóta, nem jöttem rá, mit ad hozzá a
sztorihoz, de ha kitörölném az ő részeit, biztos fura lenne. Lehet, hogy a kis
herceg voltaképpen a kis ördög, aki mindenféle (ártatlan gyermeki) sunyiságot
sugdos a pilóta fülébe? Ez a két szereplő egy és ugyanazon személy? Meglehet…
Az
érdekesség ott kezdődik, amikor a pilóta elmeséli a kis herceg történetét, hogy
honnan indult, és hogyan került a Földre.
A
kis hercegnek van egy szuper jó lakása, biztos megélhetése, full panorámás
plazmatévéje (naplemente), és egy gyönyörű felesége, aki elégedetlen, mert
saját bevallása szerint a herceg nem adja meg neki azt, amire szüksége van. A
stílus, amivel az igényeit tálalja, a hercegnek nem tetszik, így aztán
kitakarítja a kéglit, felül egy vándormadár-expresszre, és elmegy kalandozni,
hogy minél távolabb kerüljön az asszonytól.
Kalandozása
során számtalan új embert ismer meg (szerencsére csak férfiakat), míg végül
eljut a Földre, ahol találkozik a rókával. A róka szembesíti azzal a ténnyel,
hogy hercegünknek halvány fogalma sincs róla, mi az a hűség, de a herceg nem
érti. A róka elmagyarázza neki, hogyan kerül két személy közel egymáshoz, és
hogy ha ez már megvan, akkor azt a kapcsolatot bizony nem szabad félvállról
venni. Itt jön a mindenki által jól ismert legendás mondat:
„Te egyszer s
mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.”
A
herceg még mindig nem érti. Hiszen az ő rózsája rá akart telepedni, persze,
hogy elhagyta. Aztán tovább vándorol, és talál egy rózsakertet, telis-tele
teljesen ugyanolyan virágokkal, mint az övé. Ezek a virágok is ugyanúgy
igénylik a törődést, ugyanúgy kérnek vizet, napfényt, szélfogót, szeretetet
stb. És akkor a herceg megérti végre: az ő rózsája csak egy sima, egyszerű
rózsa, semmivel sem különlegesebb, mint bárki más. Semmivel sem rosszabb azért,
mert szüksége van a törődésre, hiszen minden rózsának szüksége van rá. Nincs a
világon egyetlen rózsa sem, amelyik jól érezte volna magát vele, mert ő volt a
hibás azért, hogy a rózsája nem volt boldog. Amikor erre rájön, sírva fakad.
Kinyílik a szeme, és felnő.
Hogyan
tovább? A vándormadár-expressz nem elérhető, a pilóta nem tudja megszerelni a
repcsit, de a kis herceg most már nagyon szeretne hazajutni, hogy megvédje
szeretett rózsáját a szörnyűségektől, amiknek kitette, mióta elment otthonról.
Találkozik
a kígyóval. Megbeszélik, hogy a kígyó megmarja, és akkor majd a lelke
hazaszáll, de ehhez a testének meg kell halnia. Itt jön az a rész, amit
szerintem eddig mindenki félreértelmezett. Nem állítom, hogy csakis az én
teóriám állja meg a helyét, mert ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem sok ezer
diplomás irodalmár szavát, de…
Ezt
az előző teljes bekezdést kihúztam, mert eléggé egyszerű és bugyuta értelmezése
egy sokkal érdekesebb tartalomnak. Ebben a könyvben az a vicc, hogy mindenki
azt bogozgatja, milyen metaforák és burkolt tanulságok vannak benne, és senki
sem látja a fától az erdőt. Hiszen az író sokszor gyakorlatilag szó szerint a
képünkbe tolja, hogy ez ez, az meg az. Nincs semmiféle metafora itt, kérem
szépen, ezt a történetet tényleg szó szerint kell érteni!
Most
jöjjön az én véleményem:
A
kis herceg már a történet kezdetén is felnőtt volt, hiszen saját lakással és
feleséggel rendelkezett. Egy tipikus kényelmes, infantilis szépfiú, aki azt
képzeli, hogy körülötte forog a világ, és mindezért neki semmit sem kell
tennie, mert ő a „herceg”. Az első adandó alkalommal, amikor problémát kellene
megoldania, becsődöl, és elmegy kalandozni, mert neki rossz az élete, mit sem
törődve kiszolgáltatott asszonykájával, aki csak egy kis figyelemre vágyott.
Igaz, hogy minősíthetetlen stílusban tette szóvá, de attól még meg kellett
volna beszélniük. A hűtlenkedés erre nem megoldás. Amikor a herceg rádöbben
erre, elhagyja hisztérikus kisfiú énjét, és végre felnőtt férfiként viselkedik,
ahogyan a kezdetektől fogva kellett volna.
Van
még egy bónusz teóriám, amiben nem vagyok biztos, de azért leírom:
A
kígyó egy másik nő, akivel a herceg végül félrelép. Hisz eleve azért indult
útnak, hogy ezt megtegye, de mikor megkapja, már nem is tetszik neki annyira a
dolog. Rossz, kellemetlen, sőt fájdalmas a „marás”.
Aztán
mikor már mindenféle formában megtapasztalta az áhított szabadságot, akkor
végleg felnőtté válik, és hazamegy a rózsához.
Íme
hát, szerintem erről szól ez a könyv. Szürreális kritika a hűtlen férfiak ellen
(ne értsetek félre, nem általánosítok, de most erről a rétegről van szó),
aminek egyébként maga az író is oszlopos tagja volt, így talán valamiféle
vezeklésnek foghatjuk fel a dolgot. Ha elolvassuk az önéletrajzát, megtudjuk,
hogy szerette a feleségét, de az állandó utazgatásai miatt sokszor megcsalták
egymást. A felesége is ugyanúgy, nem csak ő.
Erről
eszembe jut még egy idézet, ami figyelmet érdemel, ugyanis valaki már a
legelején megfogalmazza a lényeget, csak akkor még a herceg nem ért el arra a
szellemi szintre, hogy ezt a saját életére kivetítse:
„S mivel egy kicsit
szomorú volt, mert eszébe jutott az elhagyott bolygócskája, olyannyira
nekibátorodott, hogy egy kegyet merészelt kérni a királytól:
– Úgy szeretnék
naplementét látni… Örvendeztessen meg fölséged. Parancsolja meg a napnak, hogy
nyugodjék le…
– Ha egy generálisnak
azt parancsolnám, szálljon virágról virágra, mint egy lepke, vagy írjon egy
tragédiát, vagy változzék tengeri madárrá, és a generális nem hajtaná végre a
parancsot, ki lenne a hibás emiatt: ő vagy én?
– Fölséged! –
jelentette ki a kis herceg nagy határozottsággal.
– Látod. Mindenkitől
azt kell követelni, amit az illető megtehet. A tekintély legelső alapja az
értelem - mondta a király. – Ha népednek azt parancsolod, vesse magát a
tengerbe: föllázad, forradalmat csinál. Azért van jogom engedelmességet
követelni, mert ésszerűek a parancsaim.”
Ez
azt jelenti, hogy a herceg olyasmit várt el a rózsától, amire az fizikailag
képtelen volt. Vegyünk egy példát: a feleség vesz egy új ágyat a hálóba, de
egyedül nem tudja becipelni, szüksége lenne a férjére, az meg felháborodik,
hogy ezt neki miért kell megcsinálnia, neki rossz a házassága, és lelép
otthonról. Igazságos ez? Valóban a feleség vette a bútort, de ebben az ágyban
fog aludni a férfi is, így aztán ugyanúgy az ő felelőssége is, hogy az az ágy a
helyére kerüljön.
Hiába
van egyenlőség, a férfi és a nő természetes születésénél fogva különböző. Lehet
ez ellen kardoskodni meg forradalmat kirobbantani, kedves hölgyeim, de akkor is
nők maradunk, és mindig lesznek az életünkben olyan dolgok, amiket nem tudunk
férfiak nélkül megoldani. Nem feltétlenül kell ehhez párkapcsolat, lehet az a
férfi az apánk, bátyánk, barátaink, főnökünk, villanyszerelőnk – lényegtelen.
Természetesen ugyanez fordítva is igaz, csak a történet szempontjából most ezt
az oldalt közelítettem meg.
Most
nekiállhatnék listát írni arról, miben jók a nők és miben a férfiak, de
ezerszer lerágott csont. A kulcs abban rejlik, hogy nem harcolni kellene
egymással, hanem megismerni magunkat és a másikat, és rájönni, ki miben erős,
miben gyenge – és ezeket a hézagokat kompenzálni egymással. És akkor a két
tökéletlen ember együtt megalkot egy tökéleteset.
Nem
mondom, kinek ajánlom ezt a könyvet, mert én magam sem tudom. Exupéry
gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt ajánlja, de szerintem teljesen fölösleges
gyerekekkel ilyesmit olvastatni. Legalábbis magamból kiindulva, én egy árva
mukkot sem értettem belőle. Története gyakorlatilag nincs: epizodisztikus
jelenetek sorával van tele, amik közötti összefüggésekre egy gyerek nem jönne
rá, így aztán nem is szórakoztatja. De persze biztosan vannak kivételek…
Olvassátok
el úgy, hogy már láttátok ezt a kritikát. Lássuk, ti mit bogoztok ki belőle!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése