Krencz Nóra

Ryu Todd: Üzlet

Remélem, miközben gyöngykönnyeket hullajt most az ég,

Mi is egymás felé indulunk, ahogy az eső indul felénk.

Jeges kezünk összeér, de ujjunk vége forró,

Ez a kézfogás, ez az első, és ez lesz az utolsó.

Tomcsik Nóra

Krencz Nóra: Megszámlálhatatlan I. – A hordozó (2016)

- Áprilisi könyvajánló -

Költészet napi versike: Békésy Anita - Recipróka

Rád vártam,
de te már
nem voltál
olyan.
Bocsánat,
valahogy
rossz számot
hívtam.

Szajha fut a Szajna partján,
nézi a csobogó vizet.
Szajna fut a szajha partján,
nézi a megtört életet.

Valami gyümölcs
a széken hagyva
fonnyad,
nézi az alma.
A székről nézek
vissza.

Nappalimban
instant bútort
csavarozok.
Elemezzem?
Mit állítok?
Asztalt.

lőbröküt A
evzén
si telé za
.lálah

Itt hagytad a szavajárásodat
akár egy levetett inget
én meg belebújtam és elhordtam
beszívtam az emlékedet
lábnyomod az időbe tapostad
két lábbal is beleférek.

"Egyedül a világban" versíró verseny

Molnár Zoltán: Egyedül a többiekkel

- Egyedül a világban -

Papírmasét hajtogató,

Hideg tekintet.

Gondolataimat rágó,

Ideges élvezet.

Ráfeszülne a tökélyre,

Mert csak annak van értelme.

De az eszemmel küzdök ellene,

És tekeredek saját testembe.

Életem társas magány,

Velem szenvedőknek talány.

Ködös az irány,

Tétova, halovány.

Mikor más lelkét nyugtatom,

Fájdalmam nem osztom.

Elnyelem a tűzet és a vizet,

Ezek táplálják az életemet.

Szűcs L. Attila: Magamba zárva

- Egyedül a világban -

Csepp vagyok az emberárban,

antropomorf folyam foglya.

Bár sodródnék vele én is,

csak állok itt, mint egy kopja.

Patalenszki Zsanett: Álmok a valóságban

- Egyedül a világban -

Többször megfogalmazódik bennem,

miért kell ennyi rosszat elszenvednem?

Persze a választ még sajnos nem tudom,

visszaemlékezem s a szememet lehunyom.

Horváth Richárd: A Manócska

- Egyedül a világban -

Egy manócska él bennem,

Sokáig én, őt nem szerettem.

Kiabálta kifelé hangosan!

A szívemben rejlő titkokat.

Összeszorítottam számat,

És lehajtottam fejemet.

Mit e manócska óbégat,

Ne hallják meg az emberek.

Féltem attól milyennek látnak,

Hátat fordítottam a nagyvilágnak.

Nem akartam hinni a Manónak,

Hogy a világban jók is lakoznak.

De nem adta fel, csak ordított.

Ezernyi butasággal bódított.

Mondjam ki azt, amit érzek,

Az emberektől nem kell féljek.

Higgyem el, értékes vagyok.

Az értékek, bennem is nagyok.

Elhinni ezt nehezemre esett,

Sötétség borította a lelkemet.

Sírtam, mikor senki nem látott,

S elátkoztam az egész világot.

Elfeledtem a legfontosabbat,

Bízni önnönmagamban.

Ilyenkor ismét őt hallottam,

Kiabált kifelé hangosan!

Ám, most történt valami csoda.

A manót más is meghallotta.

Anyukám lépett oda hozzám,

Megsimította könnyes orcám.

Átölelt, és csak annyit mondott

Manócskám felejts el minden gondot.

Felicity Starkey: Kockavilágba zárva

- Egyedül a világban -

Kajham nazsaki bustara tu,
mahatri hanama hatuh!
Ez nagyon csúnya dolog!
Mondta, mondta, s közben szeme villámokat szórt.
Úgy köpte szavait felém mint valami Keleti, értheteten kórt.
Kérdően nézett rám, hát tudtam:
valamint mondani kell:
"Bocsánat! (?)" -Bocsánat; bocsánat, azt hiszed ez egy varázsszer?!
Ezt csináltad most már nem egyszer!
Nazsana bustána mahatán folémer!
-Már megint: nem értem.
...Szerencsére itt egy pók, őt pont elérem.
Nyolc kis lába csiklandoz
Néni halandzsa átka lassan a távolba ingadoz.
De arcom durván feléje fordítja
Érthetetlen dühét rám, károgva ordítja.

Nem értem, nem értem,
miért nem értenek engem?!
A kocka mindig legyen szögletes
A kör meg ívesen tökéletes.
De e sok forma, s szín oly sok mesét rejt
Leírhatatlan világuk engem örökké rabul ejt.
Miért legyen a kocka minduntalan négyzetes
Mikor nyílhat meg végre: e szögletekbe zárt világból: a Végtelen;
S lesz a szavak mögött számomra is értelem?!

Balázs Gábor: Alkoholgőz

Sűrű, részeg ködben tompán úsznak a percek

Rossz zenegép vinnyog monoton, fals dalt a sarokban

Reszketeg árnyak folynak végig a padlón

Sápadt, bíborszín fények kergetőznek a porban

Múló mámor kínjai közt fetrengek az úton

Forrón bűzlő flasztere égeti, marja az arcom

Csak röhögök magamon megtörve; zabálnak a férgek

Felhagynom vele nem sikerülhet; szajha az élet

Csoporttalálkozó