Tóth Dániel: Az ördög lement Kaliforniába

"A szerencse labirintusa"

A tenger nagyobb viharok után számtalan hétköznapi, és jó pár furcsa dolgot hagy maga után a nedves fövenyen. Ilyenkor a környéken lakók gyakran mennek végig a parton kisebb értékek után kutatva, vagy csupán a homokot tisztogatva a partra mosott emberi hulladéktól. Ezek között volt Joel JJ Jamison, saját leírása szerint "életművész" is.  Általában csak összegyűjtötte a szemetet, afféle jószomszédságból a tengerre nézve, de néha megakadt a szem egy-két különlegességen is. A második legfurcsább dolog, amit JJ valaha talált egy megrozsdásodott ládácska volt, amelynek tartalma - két ősrégi szablya és egy ugyanolyan idős pisztoly, amelyek csak kicsit voltak kevésbé rozsdásak, mint az őket óvó láda- most JJ cölöpházának bejáratát díszítette.

Ezt azonban magasan túlszárnyalta az, amit a tegnapi, erősen viharos vasárnap este után vett észre a nedves homokban. Egy öltönyös fickó, első látásra talán valamilyen ügyvéd. A férfi, strandoláshoz vagy halászathoz kissé oda nem illő módon egy az alakjára tökéletesen szabott bordó öltönyt viselt, rövidke fekete nyakkendővel kiegészítve. A haja talán valamikor gondosan formára lehetett nyírva, de az esti orkán és az akaratlan fürdőzés mostanra teljesen szétdúlta. A férfi kezéhez egy fém aktatáska volt láncolva, ami nem messze feküdt tőle, résnyire nyitódva. A legfurcsább azonban mégis az volt, hogy az alak, úgy tűnt békésen alszik. Átázott öltönyben, reggel 6kor, a nedves fövenyen. JJ óvatosan közelebb lépett, és ahogy így tett bepillantást nyert az aktatáskába. A táskában nem volt semmi. Illetve egészen pontosan, a semmi, volt. A szélei után, ahol minden tisztességes magára valamit is adó táska belsejében valamiféle bélés van, ebben egyszerűen véget értek a dolgok. A tér szövedéke szabadnapot vett ki és egy olyan részt hagyott maga után, ami minden tekintetben mély fekete volt, azt kivéve, hogy semmilyen tekintetben nem volt színként besorolható. A legtöbb ember ettől vélhetőleg megkérdőjelezte volna a józan eszét, legalábbis sikoltva rohant volna el. JJ azonban termesztett bizonyos növényeket a lakásában, amelyeknek köszönhetően jóval gyakrabban látott hasonlót, mint az azok, akik megmaradtak a természet adta tudatállapotoknál. Pár másodperc alatt lerázta magáról a látványt, majd megbökdöste a lábával az öltönyös férfit, és a következő szavakat intézte hozzá:

– Hé, öreg. Nyitva a…valamid. – A fövenyen fekvő fickó mordult egyet, majd lassan kinyitotta a szemét és végig mérte JJ-et, aztán olyan arcot vágott, mint aki reggelizés közben csontra harap… a müzliében. Jelentős meglepődés majdnem ugyanakkora elborzadással vegyítve. JJ ezt kissé sértőnek találta bár be kellett vallania, hogy nem volt teljesen meglepődve. JJ a két métert tíz centit ütötte és a nyíratlan hosszú haja és méretes borzas szakálla miatt enyhén hasonlított egy rendezetlen pálmafára. Ehhez még hozzájárult a bő hawaii mintás nadrágja és a "DONT WORRY BE HAPPY" feliratú kifakult pólója. Az összhatás elérte, hogy ha leült egy parkban meginni egy kávét a járókellők pénzérméket dobáltak a poharába. Az öltönyös viszonylag hamar összekapta magát és meglepő fürgeséggel, felpattant, magához rántva a táskáját. Amint a kezében volt becsapta a fedelét és megigazítva a nyakkendőjét megköszörülte a torkát. Éles tekintettel és jelentős gyanakvással végigmérte a jövevényt, amit JJ egy meleg mosollyal nyugtázott. Ez szemmel láthatólag meggyőzte az alakot arról, hogy a beszélgetőpartnere sok minden lehet, de olyan, ami veszélyt jelenthet rá biztosan nem. Ismét megigazította hát a nyakkendőjét, majd megszólalt:

 – Jó reggelt, a nevem Mr. Morningstar. Köszönön az ébresztést. Éppen egy... – Az alak a tenger felé pillantott és kissé elmosolyodott –… üzleti ügyben jártam egy kiránduló hajón, mielőtt itt kötöttem ki. Lenne olyan kedves Mr... –Az öltönyös a beszélgetőpartnere felé pillantott, választ várva ki nem mondott kérdésére.
 –Csak JJ öreg ne fáradj a formalitásokkal. –Vigyorgott szélesen válaszként Jamison ami láthatólag nem nyűgözte le Mr. Morningstart.
–... JJ, hogy megmondja pontosan hol is vagyok éppen? Ha megsegít mindenképpen viszonzom valamivel.
–Floridában. Egészen pontosan Cape Hazetől nem messze. De... –Mielőtt folytathatta volna az öltönyös megemelte a kezét.
– Köszönöm, ennyi elég is lesz. Az igért jutalom. –A férfi beletúrt a táskájába, amelyről JJ pontosan tudta, hogy nincs benne semmi; majd előhúzott belőle egy zsákot.  JJ kezébe nyomta, amitől az említett eléggé megrogyott ugyanis a súlya volt vagy harminc kiló, majd sarkon fordult és elindult a parti homokban, mindenféle köszönés vagy további magyarázat nélkül. Jamison pislogott egy sort majd óvatosan megoldotta az egyszerű posztózsák száját, aminek következtében szembe találta magát egy tehetősebb afrikai hadúr kincstárával. Vérvörös smaragdok, ökölnyi gyémántok, többcentis aranylapokkal keverve. Még pár ezüstérme is a tetejére volt szórva, csak a teljesség kedvéért. –Wáoh, ember nem sok ez egy kicsit? –Kérdezte felnézve, de a titokzatos öltönyösnek addigra már nyoma sem volt.

Két hónap is eltelt mielőtt JJ újra látta volna az öltönyöst. Egy kellemes szombat délután volt, amit Jamison azzal töltött, hogy egy gyanús illatú füstfelhőbe burkolódzva nagy mennyiségű chipset és pizzát tömjen az arcába miközben a cölöpháza teraszán üldögél. Ezt a tevékenységet néha megszakította azzal, hogy lapozzon egyet az ölében tartott képregényben majd nevessen egy sort azzal a felkiáltással, hogy: "Oh Garfield, te sohasem változol!" A nap már elkezdett lemenni, mikor észrevette, hogy lent a homokban figyeli valaki. Miután elhessegette a füstöt az arca elől szélesen elvigyorodott és megemelte a kezét.

–Barátom! M...izé. Gyere csak fel.

Az alak arca megrezzent és végig mérte a házat. Két-három méter magas vaskos cölöpökre volt építve, és nem férhetett bele három-négy szobánál több. Ugyan frissen volt festve, és láthatólag nemrég javították, de mindent egybevetve még mindig egyszerű lakhely volt. A lépcsőt uszadékfából barkácsolta össze valaki, a tetőt különböző hosszúságú deszkák alkották, amelyeket csak később borították valamiféle víz-lepergető réteggel. Az ablakok úgy néztek ki mintha legalább négy különféle stílusú házból szedték volna ki őket, vélhetőleg lebontás közben.

–Miért élsz még mindig ezen a helyen? – kérdezte köszönés helyett végül. – Elegendő gazdagság volt abban a zsákban, hogy mostanra kastélyban élj.  Szóval miért vagy még mindig itt? -JJ lepillantott a férfira, megvakarta bozontos szakállát, majd lassan beleszívott a kezében tartott füstölgő barna tekercsbe.
–Mert okosabb vagyok, mint az átlag, és szeretem élvezni az életet. – Válaszolta miközben a füstfelhő körbe-ölelte az arcát. Az öltönyös arckifejezéséből ítélve eléggé egyértelmű volt, hogy a mondat első felével is legalább, erősen kételkedik.
–Ezt fejtsd ki egy kicsit bővebben, ha lehet.  –Kérdezte miközben lassú kimért léptekkel elindult felfelé a lépcsőn.
–Nos, ahogy látom a dolgokat, én egészen jól megvagyok itt. –bólogatott lassan JJ majd ismét beleszívott a jointba. – Csak élem az életem, keresem a gyönyöröket. Afféle, élvezeteknek hódoló ember vagyok.
–Tudom. –Közölte az öltönyös mélyen JJ szemébe nézve. Ha az utóbbi nem lett volna ennyire bele burkolódzva a füstbe talán felmerült volna neki miért hangzik a férfi maradéktalanul biztosnak a dolgában. No meg hogy miért vérvörös a szeme. Így azonban, egyiknek sem tulajdonított sok jelentőséget.

-Ezért nem értem miért nem fekszel éppen egy színarany heverőn, a legextravagánsabb drogokat használva, tejben-vajban fürödve. Miért nem eszel kaviárral töltött drága marhát, amiknek a megtermeléséért őserdőt égettek és halfajokat halásztak túl ahelyett, hogy chipset zabálnál? Miért nem aggatsz magadra gyémántokat, amiknek a megtermeléséért Afrikában százak haltak meg sötét bányákban? Miért, nem taposol másokra, hogy még többet és többet kapj az életből? Miért nem viselkedsz úgy, ahogy azt elvárnám? –Az öltönyös minden szavával dühösebbnek és dühösebbnek látszott, bár JJ-nek fogalma sem volt róla, hogy miért.
–Hé, hé, ember. Nyugalom. – Emelte meg a kezét bár láthatólag ez nem sokat javított a beszélgetőpartnere hangulatán. -Egyszerű, az egész az egyensúly miatt van. –Az öltönyös felvonta szemöldökét, bár a feje még mindig eléggé idegesnek tűnt.
–Egyensúly?
–Persze. Így elsőre jólhangzik hogy itt egy rakat pénz, de aztán rájön az ember, hogy csak a baj van vele.  –Az alak értetlen tekintetére JJ megvonta vállát. – Gondolj bele, jön hozzád az adóhatóság, kivizsgál a rendőrség. Aztán be kell menned a bankba, szerződést kötni, letétet elhelyezni. És ez még csak a kezdet, aztán jönnek a haverok, a távoli ismerősök, meg a fogorvosom unokatestvérének a barátnője, hogy adjak nekik kölcsön. Aztán meg betörnek a kecódba, kivéve, ha bérelsz fel biztonsági embereket, az meg megint munka. Nem tudhatod, hogy kiben bízhatsz, ki a barátod, mindenki csak a pénzed akarja.

–De gazdag lennél. Tied lehetne minden élvezet amire csak vágysz! – Fakadt ki az öltönyös. JJ megemelte a kezét és még egyet szívott a jointjából.
–Na itt van a kutya elásva nem?  Ki mire vágyik? Én arra, hogy a lehető legkevesebb fáradalommal, a lehető legboldogabb legyek. Most pedig, naponta háromszor meglocsolom a növénykéimet, fel évente nyerek egy szörfversenyt, és esténként a helyi bárban zenélünk a haverokkal. Ezt mind élvezem. Emellett időm, mint a tenger, mindig van zsém chipsre, jégkrémre és képregényre. –Számolta JJ a dolgokat a az ujjain egyszer majdnem elejtve a jointját, de még idejében észbe kapott. –  Nem kell bankba járni, idegesítő ügyvédekkel beszélgetni, ha valaki bírja JJ-t, akkor azért bírja mert JJ jó fej. Nem jönnek ide kérdezősködni a rendőrök, mert mi a halálért tennék? Van jobb dolguk is amíg nem hívom fel magamra a figyelmet. Szóvak a növényeim biztonságban vannak. Szó szerint az egyetlen gondom az volt, hogy újra kellett festeni házat, ami, mint látod: kész van. –Hirtelen JJ észrevette magát és a fickó mellkasára mutatott. –Téényleg, köszi szépen érte. –Szélesen elmosolyodott és közelebb tolta lábával a mellette lévő napozószéket az öltönyös felé. – Huppanj csak le, az én házam, a te házad. – A beszélgető partnere a napozó szék felé pillantott, majd vissza JJ-re. A szeme lassan tikkelni kezdett.
–Nem tudom, tisztában vagy-e vele, de kicsi darabokra téphetnélek most és semmit sem tudnál tenni, hogy megállíts. –közölte lassan, és a hangja valamilyen mély, túlvilági rezgést vett fel. JJ nyelt egyet és zavartan megnyalta a száját.
–Gondolom, meg tehetnéd. De az fárasztó lenne, meg összepiszkolná az öltönyödet. Nem lenne jobb leülni, és pihenni egy kicsit?  Lehető legkevesebb fáradsággal a legtöbb boldogság, eh? – Próbálkozott JJ és ismét megütögette kicsit a napozó ágyat. Mr. Morningstart szeme lassan leállt a tikkeléssel.

Egy pillanatig mérlegelte a helyzetet, majd megvont a vállát és egy kisebb sóhajjal lehuppant a napozó székbe. Egy valamiben igaza van ennek az őrültnek, vannak olyan dolgok, amikre nem volt értelme energiát pazarolni. JJ elmosolyodott kicsit és ismét megszívva a kezében tartott jointot majd kifújta magát.
–Nem tudom, hogy észrevetted-e, de…– kezdte lassan az öltönyös megropogtatva, és a nyaka alá helyezve a kezeit. –…megpróbáltalak a kárhozatba vinni.
–Igen? – JJ felpislogott és rövid mérlegelés után közelebb nyújtotta a jointját az öltönyös felé. A férfi végig mérte a füstölgő barna rudat majd óvatosan közelebb emelve beleszívott. – Fátylat rá, igazán.
–Mmm. Nem rossz. Nem színtiszta kén, de nem rossz.
–Saját termesztés. – biztosította JJ és amikor a beszélgetőpartnere visszanyújtotta, ő is pöfékelt kicsit. Meglepő módon, az anyagnak kicsit égettebb íze volt, mint előtte.
–Mondd csak, ha már így összebarátkoztunk: mit csináltál akkor azzal a zsáknyi elátkozott kinccsel, ha nem zavar, hogy kérdezem?

Jamison hátradőlt majd megvakarta a halántékát.
–Kivettem belőle egy aranylapot, abból lett kifestve, meg vettem belőle egy új szörfdeszkát, a többit pedig beledobtam a legközelebbi adománygyűjtő dobozba mikor senki sem figyelt. Azt hiszem, egy templomé volt. –Az öltönyös keze megállt félúton az ismét felé nyújtott joint felé. A levegő egy másodpercre fagyossá vált, ahogyan forogtak az agyában a kerekek, ám aztán kirobbant belőle a nevetés. Színtiszta, sötét, kárörvendő nevetés.
–Oh, ember. De szívesen lennék légy a falon mikor kiderül honnan származik. Sőt, lehet, hogy az is leszek. – A kacagás után, kénes, sűrű füstöt fújt ki, ami kicsit furcsa volt, tekintve, hogy JJ biztos volt benne, hogy utoljára ő szívott a jointba, Morningstar az előző löketet pedig már kifújta. Jamison ismét végig mérte a férfit, most először alaposabban. A bordó öltöny, a most már egyértelműen szarv szerűre kihegyezett hajviselet. A neve, Morningstar, és az a megjegyzése a kárhozatról…Az egész valamiféle képet rajzolt ki. Egy képet, ami… ami egyértelműen túl sok energiát emésztene fel, hogy összerakja, és valószínűleg csak fáradtság lenne az eredménye. Szóval JJ, ahogy mindig, csak megvonta a vállát, és inkább az élet, és egy joint új baráttal történő megosztásának élvezetére koncentrált.