Hideg tekintet.
Gondolataimat rágó,
Ideges élvezet.
Ráfeszülne a tökélyre,
Mert csak annak van értelme.
De az eszemmel küzdök ellene,
És tekeredek saját testembe.
Életem társas magány,
Velem szenvedőknek talány.
Ködös az irány,
Tétova, halovány.
Mikor más lelkét nyugtatom,
Fájdalmam nem osztom.
Elnyelem a tűzet és a vizet,
Ezek táplálják az életemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése