2017. február 27., hétfő

Szöllösi Kristóf: A hátrahagyott


"A sötét oldal" Verseny

Valentin napi játék


Hugyecz Roland: Atama szelleme +16

Ágoston Sára: A becsület lovagja



Tekla Miller: A kegyetlen +16



Baráth Veronika: Derego

Pupos József: A fekete mágus születése +16


Tiszlavicz Mária: Siker

Tóth Lajos: A triumvirátus +14



Nagy Sándor: Kaszás

Pavlov Uraság: Nevelés +18


Diana Soto: Találkozás



Kapuvári Attila: Ő volt az




2017. február 26., vasárnap

Mocsári Anita: Titok

Pszt, most megsúgom itt van egy titok,
ma reggel keresett, s nagyon haragudott,
kértem ne bántson, kicsit megszorított,
féltem tőle, s levegőm egyre fogyott.

Mocsári Anita: Mérföldkövek

Lement már pár nap felvételi,
öltönyös, jól fésült társasági,
kosztümös, kis csinos, e világi,
izgulás, szervezés mindennapi.

2017. február 21., kedd

Beut Lora: Gyönyörű, gyönyörű

PRÓZAI MŰ:

Kisétáltam a büszkén emelkedő kastély ajtaján, hogy elbúcsúzhassak a Nap álmos sugaraitól. Az semmit sem sejtve a szívemet gyötrő kínról, vidáman szórta szét fényét a zöldellő kertre.

2017. február 19., vasárnap

Horváth Richárd: A tény, hogy élünk

A tény ahogy élünk oly elszomorító
Elpusztítunk mindent mi igazán jó
Az illúzió mit élvezetként ismerünk
Felzabálja lelkünket ott mélyen legbelül

Horváth Richárd: Rossz lennék?

Rossz vagyok, Hisz rossznak születtem
egy jó világban, rossz ember lettem
Rossz a testem és rossz a lelkem
Rosszra gondolok és rosszat tettem

Megszálltak a démonok az ártó szellemek
Átkuk szórták rám, mi rágja lelkemet
Hinném szívesen, hogy minden mit elkövettem
Ők akarták, csak kényszerből tettem

De rá kellet jönnöm a szomorú tényre
nem foghatok mindent egy elképzelt lényre
Az a rémes igazság, hogy minden mi rossz
Nem más csak az elmémen egy apró kis kosz

"A Lélek Bohóca"

2017. február 2., csütörtök

Orsy Emese Akli: Remény

Mint egy törött csésze darabokban,
Úgy fekszem én is a zöldellő fűben.
Felhők szállnak különböző alakban,
A madarak éneke gyönyörű zene a fülnek.
Harmatcseppek csillognak a fűszálakon,
Mélyen beszívom friss, gyengéd illatát.
Reménykedve, hogy megtalálom válaszom,
Bár kérdésem túl sok van talán.
Egy csésze hány darabra törhet?
És egy ember hány darabra hullhat szét?
Mindegy, hogy tíz vagy akár ötven?
Össze lehet illeszteni mindenképp?
Nézem hát az égboltot, oly csodás,
Nyugalma s szépsége teljesen elbűvöl.
Érlelődik bennem is a megoldás,
Ahogy a nap előbújik a felhők mögül.
Minden törött csészét összeragaszthatunk,
Ha van elég akarat majdnem újnak tűnhet.
Ahogy saját darabjainkat is összetapaszthatjuk,
Ha hit és bizalom tölti be lelkünket.