S – Az áldozatra felpuffadt testtel találtak rá a mólón sétálgató turisták. A fagyizó biztonsági kamerája rögzítette a bűntettet. Miért tette?
H – Tudja, Sir, mindenkit elér a vég. Valakit hamarabb, valakit később.
S – Ön a viharos tengerbe lökte gyanútlan áldozatát.
H – Nem kellett löknöm. A lélek szabad, a test gyenge, az elme bolond.
S – Ön hosszas beszélgetést folytatott a férfival. Miről beszéltek?
H – A világ dolgairól.
S – Kifejtené, kérem?
H – Ha kinéz az ablakon, mit lát?
S homloka értetlenül ráncolódik.
S – Mi köze ennek a bűnesethez?
H – Csak nézzen ki. Mit lát?
S az ablakhoz megy, hosszasan bámul.
S – Esik. A fákat tépi a szél. Emberek szaladnak át az úton, esernyőjüket kicsavarja a vihar.
H – Én nem embereket látok és a mólón sem embert láttam.
S visszaül az asztalhoz.
S – Akkor mit látott?
H – Egy megtört lelket. Bánatot, fájdalmat, szomorúságot, szenvedést. A család hiányát, vérző sebek gennyező vonalát.
S az aktáját lapozza.
S – Az áldozaton nem találtak testi sérülésre utaló jeleket.
H – A szív sebei mélyebbek a felületnél. A bőr betakarja a rothadó szerveket, becsomagolja és úgy próbálja eladni a társainak. Fehér, barna, fekete. Kívülről oly egyformák, de belül azonos sebeket viselnek.
S – A férfi beszélt önnek lelki sebekről?
H – Igen, mindent lemondott.
S – És miért lökte le a mólóról?
H – Mert nem mert egyedül ugrani.
S értetlenül néz H arcába.
S – És maga szerint ezzel a tettével jót cselekedett?
H – Én nem a jó cselekedetére vagyok hivatott. Munkám van, azt jöttem ellátni, és mikor hívnak majd, akkor távozom. De addig folytatnom kell, amit elkezdtem.
S – Csak nem hiszi, hogy szabadlábra helyezem?
H – Hát nem hallja? Az óra kattog ugyan, de a másodpercei késnek. Lassan halkul el, s amint megáll, nem lesz, aki újra beüzemelje.
S feltűnően izzad, az aktával legyezi magát.
S – Próbáljon meg a bűntényről beszélni és ne terelje el a figyelmemet.
S kilazítja a nyakkendőjét.
H – Magának nincs családja.
S – Miből gondolja?
H – A sebei oly felületi sebek, hogy képtelen lenne megérteni a mólón álló férfi gondolatait.
S ujjait masszírozza, mélyeket sóhajt.
S – Maga talán értette a gondolatait?
H – Hívott engem. Ahogy ön is.
S hátrahőköl.
S – Én? Én hívtam? Miről beszél?
H – Mindenkinek eljön az ideje. Maga szerencsés, két pislantás között alszik el, álma fekete, fájdalommentes.
S a szívéhez nyúl, lihegni kezd.
S – Segítség!
H – Már érti? A férfi a mólón engem hívott. Összetört lélekkel nem volt miért élnie. Kiöntötte a szívét az egyetlen személynek, aki meghallgatta, én pedig segítettem neki. Megadtam az erőt az ugráshoz.
S leesik a székről, rángatózik.
S – Maga gyilkos!
H feláll, S-hez lép. Megértően mosolyog, kezét a férfi szívéhez teszi. S lehunyja a szemét, meghal.
H – Én a Halál vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése