Mint egy törött csésze darabokban,
Úgy fekszem én is a zöldellő fűben.
Felhők szállnak különböző alakban,
A madarak éneke gyönyörű zene a fülnek.
Harmatcseppek csillognak a fűszálakon,
Mélyen beszívom friss, gyengéd illatát.
Reménykedve, hogy megtalálom válaszom,
Bár kérdésem túl sok van talán.
Egy csésze hány darabra törhet?
És egy ember hány darabra hullhat szét?
Mindegy, hogy tíz vagy akár ötven?
Össze lehet illeszteni mindenképp?
Nézem hát az égboltot, oly csodás,
Nyugalma s szépsége teljesen elbűvöl.
Érlelődik bennem is a megoldás,
Ahogy a nap előbújik a felhők mögül.
Minden törött csészét összeragaszthatunk,
Ha van elég akarat majdnem újnak tűnhet.
Ahogy saját darabjainkat is összetapaszthatjuk,
Ha hit és bizalom tölti be lelkünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése