Megnyomom a gombot…
Ma
reggel kezdődött a Wallmartban.
A
boltokban érzem magam a legjobban. A férjem utálja az ehhez hasonló helyeket. Unalmas
női rutinnak tartja a vásárlást. Néha azzal a viccel szórakoztatom magam, hogy Christ
ősembernek képzelem el, aki vadászatra indul, míg én a barlangunk körül
gyűjtögetem a bogyókat. A házasságunk erre az ősi filozófiára épül. Ő a vadász,
én pedig meleg vacsorával várom haza.
A mai napon bőkezű volt, mert plusz
pénzt adott, hogy vegyek néhány kozmetikumot magamnak, amitől szebb lehetek.
A Wallmart leárazott krémjeit és
alapozóit nézegettem, amikor megláttam Zoe-t, aki nem messze állt tőlem. Azonnal
sarkon fordultam, de odafutott hozzám, és elkapta a vállamat. Az érintése
kicsit durva volt, amitől önkéntelenül is összerezzentem, de amikor újra
találkozott a tekintetünk, megkönnyebbült, békülős mosoly jelent meg az arcán.
– Nyugalom, Becky, nem veszekedni
akarok.
Nem tudtam válaszolni neki, csak
bólogattam. Utána én is mosolyt erőltettem magamra, készen arra, hogy minél
gyorsabban lerázzam.
– Igen, nagy butaság volt veszekedni
– suttogtam.
– Nem tudnánk megbeszélni a
múltkorit?
A barátnőm nagyon kitartó. Úgy tűnt,
nem akar elengedni. Megcsóváltam a fejem – ezzel elárulva magam.
– Majd legközelebb.
Sikerült kitépnem magam a szorításából.
Nagyot sóhajtva folytattam az utam, amikor ismét a földbe gyökerezett a lábam a
kérdésétől.
– Az a szemétláda még mindig eltilt
tőlem?
– Erről szó sincs – fordultam meg. Egyre
jobban fájt a hamis mosolygás.
– Látom rajtad, hogy zavarban vagy.
Már több, mint tíz éve ismerlek. Nem normális, ami köztetek van!
– Ő a férjem. Minden házasságban
előfordul a súrlódás.
– Nem normális, ha valaki veri a
feleségét!
Csak hebegtem-habogtam. Túl sok időt
hagytam neki ahhoz, hogy ismét megerősítsem a vádjait.
– Az erős túlzás, hogy ver.
– Tényleg így gondolod?
A beszélgetésünk miatt két ember
fülelni kezdett. Az egyikük talán fel is ismert. Majdnem elsüllyedtem a
szégyenben. Zoe megértette, máshol kell folytatnunk, ezért a ruhaosztályra
mentünk. Beálltunk egy próbafülkébe.
– Tudod, lassan az alapozó sem tudja
eltakarni – szegezte nekem a szörnyű igazságot.
Azonnal megbántam, hogy ilyen közel kerültem
hozzá. Kínomban másfelé kellett néznem. A Wallmartban ment a légkondi, de
odakinn harminc foknál is melegebb volt, mégis garbóban mutatkoztam az emberek
előtt. Zoe érezte, hogy egyre jobban feszélyez, ezért viccelődéssel próbálta
feloldani a feszültségemet.
– Rebecca Clemenzre, Kalifornia
Állam egyik szépségkirálynőjére rásült egy ódivatú felső. Micsoda címlapsztori
lenne!
– Tényleg bizarr volna – kacagtam el
magam, miközben elmorzsoltam egy könnycseppet a szemem sarkában.
– Hogy lehetsz még mindig ezzel a
rohadékkal?
– Ne nevezd így! Nagyon nagy nyomás
van rajta. A sajtó majdnem szétszedte a Scott-ügy miatt, és…
– Mert egy pedofilt véd!
– Ne mondj ilyet! Az ártatlanság
vélelme megillet minden…
– Egy pedofil állatot is? Daemon
Scott egy tucat kisfiút molesztált! Nem hinném, hogy a férjed is hisz a
tisztaságában! Daemon Scott színházigazgatóként azt gondolta, mindent
büntetlenül megtehet, az emberek pedig évtizedekig behunyták a szemüket, mert
féltek tőle. Elég egyetlen szó, ami lavinát indít el. Neked is ezt kellene
tenned, Becky! Állj ki magadért!
Mit tehetek? Kezdett idegesítővé
válni Zoe hegyibeszéde. Daemon Scott ügyvédjeként Chris vállán az utóbbi időben
nagy teher nehezedett, ezért sokszor elpattant nála a cérna. Az is
felbosszantotta, ha nem úgy néztem rá. Az érzelmei hullámvölgyeket írtak le.
Egy-egy hevesebb veszekedésünk után láttam rajta, hogy szégyelli magát, és
kisebb-nagyobb ajándékokkal próbált kiengesztelni. Amikor egyszer elkotyogtam
Zoe-nak, hogy kezet emelt rám egy vitánk alkalmával, rögtön azzal traktált,
hogy váljak el tőle. Én akkor is a munkája miatti nyomással védtem Christ, hogy
csak egyetlen pofonról volt szó.
Zoe könyörgött, hogy hagyjam el,
pereljem be, de pontosan tudom, hogyan jár Chris agya. Minden ügyvédi hatalmát,
kapcsolatrendszerét bevetné, teljesen kisemmizne, ha benyújtanám a válást.
– Vedd fel videóra!
– Tessék?
A barátnőm szavai kérlelhetetlen
utasításnak tűntek.
– Vedd fel videóra az
erőszakoskodását, így nem tud előállni semmilyen halandzsával, hogy csak a fal
ment neked!
– Ez nevetséges. Miért tennék ilyet?
– Mert a nagyközönség számára Chris
Waltz egy hófehér mosolyú ügyvéd, az „ártatlanok” védőszentje. Már most is
rezeg a léc Daemon Scott miatt, de egy videóval meg tudod mutatni az igazi
arcát, ha igényt formálsz majd a fele…
– Eltúlzod a dolgot! Nem válok el.
Szeretem a férjemet!
Zoe ekkor lefagyott. Kínos, több
másodpercig tartó csend ereszkedett közénk. A suttogása jobban belemélyesztette
a tőrt a szívembe, mint az előbbi vehemens hangneme.
–Három évvel ezelőtt Kalifornia
szépségkirálynőjeként még tündököltél, aztán pedig jött ez a Chris Waltz, és
minden megváltozott. Szépen haladt felfelé a karriered, most pedig mit
csinálsz? A Wallmartban nézegeted a leárazott alapozókat, hogy eltakarhasd a
lila foltjaidat. Komolyan, erre az életre vágytál annyira?
Nem, nem ezt akartam, de az érzelmek
bonyolultak. Nem olyan szörnyű a helyzet, mint ahogyan elképzeli. A házaspárok
veszekednek és kibékülnek. Sokszor vitázunk mi is, de melyik családban
nincsenek problémák? Majdnem húsz percig győzködtem arról, hogy nincs szükség
semmilyen bizonyítékra, mert a férjem jó ember. Mielőtt elköszöntem volna tőle,
megígértem neki, hogy sűrűbben találkozom vele. Megbeszéltünk jövőhétre egy
időpontot egy kávézóban, amitől lenyugodott – de én tudtam, úgysem megyek
el.Megbántam, hogy beszéltem Zoe-nak a férjem dolgairól. Miközben hazafelé
tartottam a kocsival, azon morfondíroztam, mit is gondolhat most rólam.
Az anyagi helyzetünkre nem lehet
panaszom. Oakland egyik legszebb házában lakunk, egy utcában Colin
Trevorrowval, akivel jó viszonyt ápolunk. Mindig megjegyzi, milyen csinos
vagyok.A beköltözéskor még bejárónőt is fogadtunk, de a férjem szerint most nem
engedhetjük meg magunknak, mert két szoba átalakítására spórolunk.
Amikor hazaértem, és tele pakoltam a
hűtőt, elővettem a fiók mélyéről a szépségverseny eredményéről készült,
bekeretezett fényképemet, amely egy ideig az ebédlő falán lógott, hogy a házba
beérkező vendégek ezt lássákmeg először. Hihetetlen, hogy alig három éve
történt, pedig három évtizednek tűnik. Abba is hátborzongató belegondolni, hogy
jövőre már harminc leszek. A képen teljesen más embernek látszom.
Elcsodálkozom, hogy teljesen ránctalan vagyok a mostani önmagamhoz képest.
Három éve még meg sem fordult a fejemben, hogy befessem vörösre a hajam. A férjem
megbolondult érte, de valójában nem az ő kedvéért folyamodtam erre – el kellett
takarnom az ősz hajszálaimat, amik észrevétlenül szöktek a fekete fürjeimbe.
Chris nem mindig volt türelmetlen.
Az első évünk telt a legcsodálatosabban. Együtt terveztük a jövőt. A
modellügynökségek egymásra licitáltak az ajánlataikkal. A verseny után szinte bármit
megtehettem volna. Ironikus módon pont az azt követő gálán találkoztam
Chrisszel, aki öt évvel idősebb nálam. Nem különösen jóképű férfi, de
lehengerlő, bájos stílussal bír, amellyel azonnal az ujja köré csavarja a nőket.Mellette
az első hónapokban még fiatalabbnak éreztem magam. Azzal győzött meg, hogy a
csúcson kell abbahagyni. Onnan már csak lefelé vezet az út. Ráadásul gyereket
akart,így teljesen visszaléptem a modellkedéstől. A boldogságunk teljessége
lehetett volna egy kislány.
Az első vetélésemet mindketten
könnyen vettük tudomásul, de a harmadik után csak egy héttel később szóltam,
annyira szégyelltem. Egy roncsnak éreztem magam.
Újra és újra Zoe szavai jártak a
fejemben. Meg sem fordult volna a fejemben az ötlete, ha nem nyitom meg azt az
e-mailt, amit Richard küldött nekem tegnap előtt. Idáig halogattam. Richard az
egyik régi ügynököm, emellett a legjobb férfi – meleg – barátom. Chris
kezdetben féltett tőle is. Azt hittem, zavarja a mássága; de aztán rájöttem, a
férjemet minden kapcsolatom frusztrálja, amihez neki nincs köze.
Richard üzenete nagyon rövid és
lényegre törő volt. Munkát ajánlott egy reklámhoz. Mesés, ötvenezres összegről
volt szó, alig két napos forgatási idővel. A bolond fontolgatná! De én bolond
vagyok.
Ismét megszólalt a fejemben Zoe
hangja. Nem tudom, pontosan mi játszódott le bennem. Talán kíváncsi voltam. Alig
eszméltem fel, a telefonomat az egyik polcunkra, a Vénusz szobor takarásába
állítottam, ahonnan tökéletes rálátás nyílik a nappalinkra.
A délután során többször le akartam
onnan szedni, de végül mindig megtorpantam. Azzal bíztattam magam, hogy ez egy
kísérlet. Lehet, feleslegesen terhelem a tárhelyet. A férjem fáradtam jön haza,
köszön, majd az ágyba esik. Titkon azonban reménykedtem, hogy valami történni
fog.
Amikor meghallottam Chris kocsiját,
amint behajt a feljáróra, izgatott lettem. A torkomban dobogott a szívem,
amikor elindítottam a felvételt. Utána ártatlanulleültem a kanapéra.
Mit vártam? Mit akartam pontosan?
Magam sem tudom.
Chris mosolyogva ért haza.
Visszagondolva a három évvel ezelőtti önmagamra, a férjem is sokat változott
nagyon rövid idő alatt. Aktívan sportolt. Mára ennek a nyomát sem lehet látni.
A ruháit rendszeresen kihízza, már tokát is növesztett. Súlyban kétszer annyi
lehet, mint én. Amikor belépett az ajtón, megcsapott az arcszeszének
kellemetlen szaga. Egyszer megemlítettem neki, hogy nem szeretem ezt a márkát,
de fittyet hányt a kritikámra, sőt, még többet kent magára belőle.
– Milyen napod volt?
Az esetek többségében nem akarom
zaklatni ilyen kérdéssel, de ma úgy tűnt, Chris elégedett az eredményekkel.
– Jobban nem is alakulhatott volna.
Rést találtunk az egyik vallomásban. Az a pöcs Doug egész végig azt
bizonygatta, hogy Scott az Olivér!
egyik próbája után környékezte meg. Pontosan leírt mindent. De van egy kis bibi
a vallomásában. Bizonyítani tudjuk, hogy Scott abban a bizonyos időpontban nem
is tartózkodott az Államokban. Ha megdől az egyik vallomás, sorra fog bukni a
többi is!
Chris, ha úgy tartotta kedve, az
ügyvédi etika ellenére imádott beszélni a jelenlegi ügyeiről. Mivel láttam,
hogy majd’ szétveti az önelégültség, tovább faggattam.
– Tényleg nem volt akkor
Kaliforniában?
– Mit számít ez?
– Az igazság szempontjából
számítania kellene, nem?
– Igazsággal nem lehet pert nyerni,
sem pénzt keresni!
Valami a nyelvemen volt ekkor, de
inkább lenyeltem. Chris leült az asztalhoz, miközben a cipője levételével
bajlódott. A hangneme kioktatóvá vált.
– Neked kellene a legjobban tudnod,
drágám, mennyire fontos, hogy megnyerjem ezt az ügyet. Ezt érted csinálom.
– Írt Richard – jelentettem ki
hirtelen.
Megfagyott a levegő. Chris mozdulata
félbe maradt. Először oldalra pillantottam, mert nem akartam látni a szemét, de
végül sikerült összeszednem minden bátorságomat, és feléje fordultam, hogy
meggyőzőbbé válhassak. Elvégre ötvenezer dollárról van szó, mindössze pár
óráért cserébe. Jól jönne az a pénz a szobák átalakításához. Már egy sor érvet
kitaláltam, miért van szükségünk rá, de hirtelen, ahogy a férjem merev,
sötétülő arcába bámultam – akár egy szakadékba – minden gondolatom elpárolgott
a levegőben.
– Mit akar?
– Van egy munka Sacramentoban. Csak
két na…
– Ezt már megbeszéltük!
Felállt az asztaltól. Lerúgta a
lábáról a cipőt. Ismerem ezt a nézését. Sosem jelentett jót. Reszkettem, de
kitartott a mosolyom. Én is felálltam a kanapéról, hogy kevésbé magasodjon
felém.
– Te is azt mondtad legutóbb,
mennyire fontos most a pénz. Az átalakításhoz nem kellene a banktól…
– Nem kell az efféle pénz –
sziszegte. – Nincs szükségünk olyan pénzre, amit meztelenkedéssel keresnél!
– Egy szóval sem mondtam, hogy ruha
nélkül kellene lennem!
– Az afféle ruhákban már szinte
pucérok a nők! Talán ebben is meleged van? – mutatott a topra, amit jelenleg
viseltem.
– Azt hiszem, túlreagálod. Nem lenne
veszítenivalónk vele, hiszen…
– Már megmondtam, hogy nem! – vágott
újra a szavamba.
Úgy fújtatott, mint egy bika.
Normális esetben visszavonulót fújtam volna, de a tudattal, hogy éppen most is
megy a telefonomon a felvevőprogram, folytattam a vitát. Mintha azt vártam
volna, hogy végszükség esetén megment az a piros szem. A következő
kijelentésemet én is alig akartam elhinni. A nyelvem kissé össze is akadt, az
arcom elvörösödött.
– Egy pedofil ügyének megnyeréséből
származó pénz nem elég mocskos?
Egy pillanat alatt történt; Chris vicsorgott,
ahogy odaugrott elém.
Mintha megállt volna az idő, a testemen
kívül láttam a jelenetet. Tüzes bizsergés járta át az arcomat, az ajkam felszakadt
a hatalmas pofontól, ami kijózanított. Még soha nem ütött meg ekkora erővel. A
kanapéra zuhantam tőle.
Iszonyatos félelem kerített
hatalmába. Kétségbeesetten tapogatóztam bármi után, hogy megvédhessem magam, de
csak a levegőt markolásztam. Éreztem a férjem dühét, akit nem elégített ki
egyetlen pofon. Megragadta a hajam és felrántott. Verejtékével keveredett
arcszeszének bűze átjárta minden porcikámat.
– Hagyj, ez fáj!
Az egyik kezével megragadta a
mellemet, míg a másikkal hátra kulcsolta a karomat. Azt hittem, eltöri.
– Ennyire szeretnéd megmutatni
magad? Talán meleged van?
Az ujjai belemélyedtek a bőrömbe. A
topot könnyedén leszakította rólam. Az anyag fájdalmas hangon felhasadt, akár
egy üvöltés. Próbáltam ellökni magamtól, de Chris sokkal erősebb volt.
Kérlelhetetlenül tapadt hozzám; éreztem a nadrágján keresztül is dudorodó
férfiaságát.
– Vagy talán azt akarod, hogy jól
megbasszon valaki?
Lerántotta rólam a farmert. Akkor ébredtem
rá igazán, mire is készül. Segítségértkiáltottam, de ki menthetett volna meg? A
rikoltozásom rimánkodássá változott, de az még jobban felizgathatta; mert a
következő másodpercben már ő is félmeztelenül szuszogott a fejem fölött. Úgy
vergődtem, mint egy légy a pók hálójában. Tehetetlenül, kiszolgáltatottan.
Újabb pofont adott, amitől
ledermedtek az izmaim. Elharaptam a nyelvem. A vér keserű ízeszétáradt a számban. Egy eleven rémálomba zuhantam.
Könnyek robbantak ki a szememből,
amikor belém hatolt; olyan mélyen, hogy azt hittem szétfeszít. Belemartam az
ajkamba a fájdalomtól, ami olyan elviselhetetlenné vált, hogy köd ereszkedett
le a fejemben. Az ájulás határána sikoltásom elcsuklott – mintha áramütés
futott volna végig a gerincemen. Elvágtak mindent. Már nem küzdöttem. Rájöttem,
értelmetlen, és sokkal nagyobb kínban lesz részem, ha nem adom meg magam neki. Azért
imádkoztam, hogy minél előbb véget érjen. Hagytam, hogy megerőszakoljon a
kanapénkon, miközben hallgattam a falióra másodpercmutatójának a kattogását.
Az a szörnyű perc óráknak tűnt.
Amikor végzett, felpattant, és a
fejét fogva bőgni kezdett, akár egy kisgyerek, miközben én rongybabaként
elterülve meredtem magam elé, érezve, ahogy a forró spermája szivárog belőlem,
összekenve a combomat és a szövetet is.Percekig szédelegtem még az ébrenlét és
a rémálom mezsgyéjén. Nem tudtam megkülönböztetni a kettőt. Tényleg velem történt
meg mindez?
Hangtalanul mozgott a szám, miközben
nyeltem a saját vérem. Zoe. Zoe.
Lassan visszatértem a valóságba,
pedig halottnak kívántam magam. Az arcomon csorogtak a könnyek, a térdemen
lüktetett egy horzsolás. Csak most tudatosult bennem, hogy beüthettema kanapé
oldalába. De a felébredőfájdalom a lábamon, a karombanés a vaginámban elenyésző
volt – valami más is összetört bennem, sokkal mélyebben.
– Látod, mit tettél? – üvöltötte.
Kócos hajzuhatagomon keresztül figyeltem,
hogy fel-alá járkál a szobában. Végül a szekrényhez lépett.
A szívem kihagyott egy dobbanást,
amikor elvette a szobor mellől a telefonomat.
– Komolyan azt hitted, nem vettem
észre?
Letérdelt mellém. Összehúztam magam,
mert azt hittem, újra megüt, vagy ami rosszabb, a fejemhez vágja a készüléket,
azonban nem ért hozzám.Elindította a felvett videót.
A mobil sápadt fényt vetett rám. Az
erőszakot visszanézni talán még borzalmasabb volt, mint átélni. Hányinger
fogott el.
– Látod, mit tettél? – ismételte
meg. – Látod, mit váltasz ki belőlem? Ki kért meg erre, Richard?
Nem volt erőm a válaszra, amit
valószínűleg helyeslésnek vélt. Motyogott ekkor valamit az orra alatt, de a
sokk miatti kábaságtól összefolytak a szavai a fülemben; csak a „buzi” szót
hallottam ki a dühéből, amit aztán minden átmenet nélkül átváltott negédes,
bűnbánó suttogássá.
Chris a kezét a vállamra tette. Az
érintésétől megremegtem, mert nem egyszerű bocsánatkérés rejlett benne, hanem
szánalom. Úgy simogatott meg, mint egy kivert, nyüszítő kiskutyát.
–Mit akarsz csinálni ezzel a
felvétellel? Tönkre akarod tenni magad? Azt akarod, hogy mások kinevessenek,
vagy még rosszabb, erre verjék ki?
Megállította a videót. Halálfélelemtől
ráncos, szétfolyt sminkes önmagam sikoltott vissza rám, a szakadt topomból
kibuggyant az egyik mellem. Kerestem a pillanatban Kalifornia egykori
szépségkirálynőjét, de nem találtam. Ahogy a nőt sem. Ahogy az embert sem.
– Mit akarsz tenni, drágám? Azt
akarod, hogy ez a kép legyen a címlapokon? Erre vágysz? Így akarsz visszatérni
a köztudatba? Nagyon önző vagy ezzel.
Odacsúsztatta elém a készüléket. A hangja
már-már gyengédnek tűnt, de én képtelen voltam az arcára nézni.
– Nem tudlak megvédeni önmagadtól. Ha
tönkre akarsz tenni mindent, itt a lehetőség. Nem állítalak meg benne.
Chris utána felállt és a konyha
irányába sétált.
– Hozok neked egy kis jeget.
Még mindig a kanapén feküdtem, és a
mobilt néztem.
Az ujjam lassan a képernyőjére
siklott.
Hát itt tartunk.
Csak egyetlen gombnyomás lenne az
egész. Minden megváltozna. Zoe nevére keresek a híváslistából.
Egyetlen mozdulaton múlik a
folytatás – az életem.
Hallom a férjem lépteit. Az egész
testem megborzong tőle, miközben ismét elerednek a könnyeim.
Megnyomom a gombot…
… és a videó törlődik, mintha sosem
létezett volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése