Mogyoróssy Richárd: Benned élek

"Aranykalitka"

Mindig is irigyeltem az egyszerű embereket, akiknek egyszerű gondjaik voltak. Néztem őket az utcán, ahogy sétálgatnak és a legnagyobb problémájuk a késés vagy a kevés alkohol. Valahol, mélyen magamba nézve megtaláltam az irigykedésem is, de tudtam jól, hogy ez az érzelem helytelen.

Életem egyik korszakában annyira nem láttam a kiutat a helyzetekből, vagy csupán abból az egyetlen helyzetből, amibe kerültem, hogy véget akartam vetni az életemnek. Semmi sem volt olyan sötét, mint azok a napok, amikor a fejemben búcsúleveleket fogalmaztam, és halálnemeket vettem fontolóra. A megfelelő módszer kiválasztásával, a legnagyobb hatást akartam elérni, mindenképp azt szerettem volna, ha egy ütős vég zárja az életem, amitől a bűnösök észbe kapnak. A helyzet viszont megváltozott.

Ma már olyan vagyok, mint egy vasbeton oszlop, amit egy hóvirág tart. Nem több mint az áthatolhatatlan külső és brutális férfiasság, belül pedig mérhetetlenül gondoskodó nőiesség. Talán pontosabb lenne, ha kijavítanék itt egy szót, mert a „vagyok” az egy elég erős túlzás és helyesebb a „vagyunk” használata. Igen, fájó és kellemetlen bevallanom, viszont ma már nem lennék az élők között, ha Any fel nem bukkan bennem.

Meggátolta, hogy öngyilkos legyek, és számtalan más problémában is segített, de ő attól még nem csak egy egyszerű program, amit ki tudok kapcsolni a tudat nevű operációs rendszerben. Egy nőről van szó, aki akkor is itt van a fejemben, ha az nem kellemes. Beszélgetünk, veszekszünk, vigasztaljuk egymást és helyet is cserélünk, ha lehetőség adódik rá. Persze, ő nagyon jól tudja, hogy meddig mehet el és meddig nem, de folyamatosan feszegeti a határokat. Attól félek, hogy egyszer majd át akarja venni az irányítást teljesen, és elnőiesíteni a testünket. Igazán kegyetlen lenne ez tőle, bár nem tudom, hogy van-e jogom ezt mondani, hiszen nem tudom, ki volt az igazi. Fogalmam sincs, hogy én voltam-e az eredeti személyiség, ami kettészakadt, vagy Any csak úgy megjelent a semmiből. Még az is megeshet, hogy én vagyok a betolakodó. Minden esetre mi így éljük a mindennapjainkat, megosztva, két tudattal.

Bizonyos dolgokat csak én élek át, mások pedig neki jutnak, annak ellenére, hogy a legtöbb élmény közös. Nem érez depressziót, cserébe nekem nincs szexualitásom. Egyenlő csere is lehetett volna, de a sors ezt adta nekem. Hiába vonzódom a nőkhöz, ő fekszik le velük és én csak szomorúbb leszek minden egyes aktus után. Nehéz olyan párt találni, akivel mindketten jól érezzük magunkat, ezért mindig veszekedésbe torkollik az ilyesmi.

Ma is erre tudok csak gondolni, ahogy itt állok a tér közepén és arra várok, hogy a kiszemelt nő befusson. Csak reménykedek, hogy ma jobban sülnek el a dolgok, mint legutóbb, amire minden esély megvan, mert Anyt nem láttam már két órája. Talán alszik. Nagyon örülnék neki, mert megjött, Emma épp most sétál be az életembe, abban a vakító napsütésben, ami már szinte istennői külsőt kölcsönöz neki. Na, igen, a béna romantikusságomat is a helyzetem alakította ki bennem.

– Szia! Bocsi a késésért!

– Semmi gond, én is késtem.

Valójában már itt állok fél órája, és nagyon el kellene mennem vécére, de megérte megvárni téged. Már csak azt kellene kitalálnom, hogy mit is mondjak, ami nem tűnik halál bénának. Ez a késős duma egyáltalán nem az én asztalom. Olyan pontos vagyok mindig, amennyire csak lehet. Sőt, ha tudom, hogy valahonnét el fogok késni, akkor inkább el sem indulok.

Utálod a késést.

Persze, hogy utálom.

Oh, szia Any!

Megint egy nagyon bíztató jelölt...

Semmi más nem hiányzott, mint az ő jelenléte. Tényleg, ez a nap már most el van átkozva. Nem elég, hogy épp némán sétálunk egymás mellett, de még megjelent Any is. Ezek szerint mégsem aludt eddig, csak szimplán nem szólalt meg a kis sunyi.

– Képzeld, tegnap a munkahelyemen…

Ahh, megnyugtató, hogy végre elkezdett egy témát. Nem jutott eszembe semmi, amiről beszélhetnék vele, csak arra tudok gondolni, hogy Any mit fog szólni a dolgokhoz.

– …aztán egy szál fürdőruhában végigfutottunk a főutcán.

Basszus, hogy jutottunk ide? Teljesen elvesztettem a fonalat. Na, ez van, ha egy férfi agynak egyszerre kellene figyelnie két dologra. Most aztán próbálhatok valami semleges reakciót adni a dologra a normális válasz helyett.

Elhívta bulizni a munkatársa és a végén annyit ittak, hogy fürdőruhában futkostak az utcán. A többit ne kérdezd, én sem figyeltem!

– Akkor elég durva estéd lehetett. Hogy sikerült hazajutnod?

Ez az! Beszélgetünk! Úgy örülök, hogy végre ki tudtam nyögni egy értelmes mondatot…

Szívesen.

Köszi Any, nem is tudom, mit kezdenék magammal, ha nem lennél itt. Hogyhogy segítesz? Eddig csak lefikázni tudtad a barátnőimet, azt hittem, ő sem lesz kivétel.

Háááát… Olyat tudok, amit te még nem.

Valahogy nem tetszik a perverz mosoly az arca szélén. Biztos vagyok benne, hogy beszélgettek ezek ketten.

Este van. Úgy látszik Any átvette az uralmat a test felett. Mindenhol csak sötétséget látok, az ablakokon kifelé tekintve, a benti fény halvány, pont, ahogy a jelenlétem. A testem meg van izzadva, fogadok, hogy épp most szexeltek Emmával és… Ő… Ez most ugye csak valami vicc? Az a nő ott az én Emmám, a választott feleségjelöltem lenne, pucéran, izzadtan és így? Mi a fene történt ebben a világban, hogy nekem ezt kell látnom, mikor visszajövök?

Any!

Ezt egyszerűen nem tudom elhinni. Komolyan lefeküdtünk vele? Ő egy, egy, egy…

Any!

Francba, válaszolj már!

Any!

Hagyjál már! Most aludtam el.

Mit akar ez jelenteni? Mi az ott a lába között?

Eddig mindig az volt a bajod, hogy utálom a nőidet, hát megoldottam.

Ezt már nem hiszem el, meddig terjed el a befolyása az életem felett? Hogyan lehet ilyet csinálni, de most komolyan? Kinek jó ez és miért? Egyáltalán hogyan ismerhettem meg egy ilyen… nőt?

De, mi? Miért? Emma egy nő.

Persze, az eredeti neve pedig Szabó Dániel. Ne játszd itt nekem az értetlent, te is tudod, hogy mindig én vagyok a nőiddel az ágyban. Most kerestem magamnak olyat, akinek végre farka van. Képzeld, még a szüzességemet is elvette.

Ne, ezt ne, egyáltalán nem voltál aranyos, miközben kimondtad ezeket. Most… most mit csináljak?

Mit csináljak? Hogyan élhetnék egy ilyen izével?

Hé! Ne nevezd őt izének és ne csinálj úgy, mintha ez bármin változtatna! Te is élvezted a vele töltött időt, ne is tagadd! Azt a sok órát, amikor olyan boldogan mosolyogtál, hol a szabadban, hol a képernyő előtt…

De ő egy…

Egy nő! Végre találtunk valakit, aki megfelelne a hátra lévő életünkben. Ne merészeld elrontani a dolgot azzal, hogy olyan dolgok miatt aggódsz, amik nem is a te bajaid! Én is eltűröm, hogy nőnek néz ki, viseld el szépen, hogy a lába között nem az!

Azt hiszed, hogy, ha leordítod a hajam, akkor jobb lesz? Most mit tegyek? Lépjek túl rajta, ahogy mondja vagy inkább ne is próbáljak meg ellenkezni. Végül is, tényleg élveztem a beszélgetéseinket. Annyit talán még nem mosolyogtam, amennyit a vele töltött idő alatt sikerült és most Anynak is megfelel. Ennyi kompromisszumot igazán köthetnék.

Egyébként is, szívesen! Összehoztalak vele.

Nem tudom, hogy mitévő legyek, de ha meg se próbálom elfogadni, akkor csak ugyanabban az ördögi körben fogok szenvedni életem végéig.

Legyen! Elfogadom ezt a nőt olyannak, amilyen és magunkat is, hogy ez után boldogan élhessünk hármasban. Ha nem gondolok a lába közére, akkor talán magától el is tűnik. Nincs ott semmi, ami nekem fontos lenne, csak Emma többi része érdekel. Szerelmes vagyok és a szerelem vak. De a francba is, akkor miért futok könnyes szemekkel hazafelé?