2018. július 9., hétfő

Marton Benjámin: Múzsám egy sárkány

A földön hevernek az üres papírok.
Nincs ihletem. Kínomban a falat rúgom.
Papírra nem megy, hát a bőrömre írok.
A démonaim terveznek valamit. Tudom.

Vésem a betűket jó mélyen.
Kiírnék magamból mindent, de nem megy.
Cifra betűk. Hogy fest? Milyen?
Lelkem mocska magas már, mint egy hegy.

Csak hadd írjak. Ez kell nekem.
Mint a levegő. Ez éltet.
Ha nem írok. Elvesztem az eszem.
Őrületem mint lavina, elhozza a véget.

Betemet lassan, rám nehezedik.
Megfojt s életem kioltja.
A világ szemem előtt elfeketedik.
Ez a démon, mi a vérem kiontja.

Aztán előröl kezdődik az egész.
Figyel a sárkány a templom tetején.
Gonoszul vicsorog, büszkén lenéz.
Ott van a végén és ott lesz az elején.

Ördögi kör. Folyton engem bánt.
Ihletet ad, majd elveszi mind.
Egy szőnyeget a lábam alól kiránt.
És kitesz a hidegbe odakinn.

Aztán énekel a sárkány.
Szomorú fájdalmas dalt.
Tébolyult gonosz ármány.
Ez a sárkány is meghalt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése