Zúg a sötét erdő, reccsen az ág,
egyszeriben úgy érzem, túl nagy az ágy.
Nem vagyok kicsi, alig férek el rajta,
Nyikorog az ajtó, süvít a szél,
kint nem les rám semmi veszély.
Ablakban egy árnyék engem figyel,
csak egy bagoly les rám kerek szemeivel.
Léptek a lépcsőn, csak egy kísértet az,
hogy ártalmatlan lélek, az most csekély vigasz.
Bepislog hozzám, üres tekintettel,
de nem engem néz, valaki mást figyel.
Tovaillan gyorsan, holt arcán rettenet,
mi lehet az, mi megrémít egy szellemet.
Mi van az ágy alatt, inkább megvizsgálom,
lenézek, de csak magamat találom.
Zúg a sötét erdő, reccsen az ág,
egyszeriben úgy érzem, kicsi az ágy.
Nem vagyok nagy termet, átlagos fajta,
csak a hely túl szűk. Itt lent. Alatta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése