Felicity Starkey: Kockavilágba zárva

- Egyedül a világban -

Kajham nazsaki bustara tu,
mahatri hanama hatuh!
Ez nagyon csúnya dolog!
Mondta, mondta, s közben szeme villámokat szórt.
Úgy köpte szavait felém mint valami Keleti, értheteten kórt.
Kérdően nézett rám, hát tudtam:
valamint mondani kell:
"Bocsánat! (?)" -Bocsánat; bocsánat, azt hiszed ez egy varázsszer?!
Ezt csináltad most már nem egyszer!
Nazsana bustána mahatán folémer!
-Már megint: nem értem.
...Szerencsére itt egy pók, őt pont elérem.
Nyolc kis lába csiklandoz
Néni halandzsa átka lassan a távolba ingadoz.
De arcom durván feléje fordítja
Érthetetlen dühét rám, károgva ordítja.

Nem értem, nem értem,
miért nem értenek engem?!
A kocka mindig legyen szögletes
A kör meg ívesen tökéletes.
De e sok forma, s szín oly sok mesét rejt
Leírhatatlan világuk engem örökké rabul ejt.
Miért legyen a kocka minduntalan négyzetes
Mikor nyílhat meg végre: e szögletekbe zárt világból: a Végtelen;
S lesz a szavak mögött számomra is értelem?!