2017. április 7., péntek

Patalenszki Zsanett: Álmok a valóságban

- Egyedül a világban -

Többször megfogalmazódik bennem,
miért kell ennyi rosszat elszenvednem?
Persze a választ még sajnos nem tudom,
visszaemlékezem s a szememet lehunyom.

A legboldogabb család tagja voltam,
aztán borzalmas volt látni szüleimet holtan.
Addig sírtam amíg a könnyeim elfogytak,
hisz a szüleim a balesetben meghaltak.

Azóta a pillanat óta egyedül vagyok a világba,
s minden mókából jóból kizárva.
Egyedül küzdök az életemért,
s senki nem rajong a lelkemért.

Lábaim használata jelenleg lehetetlen,
kibeszéltek miatta oly rengetegen.
Azonban a lelkem erősebbé vált,
de az elején bizony  nagyon fájt.

Egyedül gondolkozok világomon,
hisz a többiek elvannak a hiányomon.
Barátaim elhagytak oly régen,
s egyedül kell boldogulnom éppen.

A szívem ezeregy pici darabra tört,
s a doktor bácsi csak a gyógyulásra költ.
A lelkem egyedül vándorol az életemben,
emlékszem még arra amikor teljes életet élhettem.

Nehéz kezelések a mindennapjaim,
magamat keresem a szívem darabjain.
Azonban a végtelenségig küzdeni fogok,
hiszen akkor örökre el fognak tűnni a gondok.

Kedves mosollyal köszöntöm az embereket,
s megtöröm azt, ami most számomra lehetetlen.
Újra az a lány leszek aki régen voltam,
a lábujjaim bizony már megmozdultak sorban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése