Édességek kicsiny boltja és Szirmok a hamuban (2003-2004)

- Májusi könyvajánló -

Kettős kritika egy folytatásos regényről…

Még a gimiben terjedt el a híre ennek a különleges kis könyvnek. A címe azonnal felkeltette az összes lány figyelmét, szaladtunk a könyvtárba, megbeszéltük egymás között, ki mikor veszi ki, és mennyi idő alatt olvassa el.

Tudni kell róla, hogy folytatásos regény, a második rész: Szirmok a hamuban, ott kezdődik, ahol az Édességek kicsiny boltja véget ér. Mindkét kötet eléggé rövid, akár egy könyvbe is bele lehetett volna sűríteni, ráadásul annyira olvastatja magát, hogy röpke négy munkanap alatt felfaltam őket.

Műfaja történelmi regény, sikerét mindenképpen a benne rejlő kettősség adja. Egyrészt finoman romantikus: a főszereplő Hannah vidékről költözik londoni nővéréhez, Sarah-hoz, hogy annak édességboltjában segédkezzen, és persze arról álmodozik, hogy a nagyvárosban rátalál a szerelem. Ez hamar be is következik a patikárius-inas Tom személyében, aki igazán kedves, udvarias és persze tudja, hol lehet a legtöbb ibolyát szedni, amivel Hannah szívét azonnal rabul is ejti, ahogyan a női olvasók nagy részének is.

A kandírozott ibolyák, rózsaszirmok, gyümölcsök és marcipánok közepette a lányoknak minden okuk meg lenne a boldogságra, ám Londonban vészesen terjed a pestis. 1665-öt írunk, ebben az évben tombolt legjobban a szörnyű betegség, amely lassanként a Cukrozott Szilva boltját is eléri. Hannah-nak és Sarah-nak döntenie kell: itt maradnak, és megpróbálnak túlélni, vagy elszöknek a városból (ami egészséglevél híján szinte lehetetlen, azt pedig csak a gazdagok tudják megfizetni).

Mindenképpen ki kell emelnem a könyv egyedi stílusát, mely nagyszerűen átadja az akkori kor szellemiségét. Hooper zseniálisan bánik a szavakkal, észre sem vesszük, hogy 2003-ban írta a könyvet, mert olyan aprólékos gondossággal használja a korabeli angol kifejezéseket, mintha ő maga is akkor élt volna. Ez nyilván a fordítónak is köszönhető. Nem csak olvasni gyönyör, de kezdő íróknak ezt a könyvet ajánlanám gyakorlásra: ha meg akartok tanulni szépen fogalmazni, hamar szerezzétek be ezt a könyvet! Megvenni is érdemes, mert többszöri olvasásra is ugyanazt az élményt adja át.

Hannah egy kedves, naiv lányka, aki imádja a divatot, de nem mindig ismeri elég jól. Kétségbe esik, mikor rádöbben, hogy csókolatlanul éri a halál, ezért bátrabban keresi Tom társaságát, és bosszankodik a gubancos, vörös frizurája miatt. Sarah valamivel komolyabb, hiszen évek óta a saját lábán él, és jókat mosolyog húga aranyos dilemmázásain.

Az író rengeteg háttérmunkát végzett. Néhány érdekes infót le is írt a végére, például számadatokat az áldozatokról, korabeli édességek receptjeit (amiket a lányok mind el is készítettek), illetve néhány akkoriban élt történelmi személy rövid életrajzát. Nelly Gwyn, a híres színésznő, luxusprostituált, később II. Károly király szeretője például többször is felbukkan. Apró érdekesség, mégis jól esik a tudat, hogy ennyire ügyesen beilleszkedik a történet a valóságba. Még azt is elhisszük, hogy főhősnőink valóban léteztek, és valóban ott állt a helyén a Cukrozott Szilva.

A fejezetek elején egy Samuel Pepys nevű ember naplójából idézett, aki megélte, és végig dokumentálta az egész évet, illetve az 1666-os londoni tűzvészt is, melyről már a második rész szól.

A pestisről reális, hátborzongató képet kapunk, de az író mindig figyel az egyensúlyra: egyszer romantika, egyszer naturalizmus. Mert bizony előfordultak kifejezetten brutális, gyomorforgató leírások is - ne egyetek közben!

Túlságosan nagy kalandokra ne számítsunk. Az első rész vége felé történik egy kis akció, majd egészen a második rész közepéig, amikor elhatalmasodik a tűz, megint nyugi van. A tempó lassú, de élvezetes, egyáltalán nem lehet közben unatkozni. Izgulunk a lányok életéért, s azért, hogy Hannah és Tom összejöjjenek, majd izgulunk, hogy a Cukrozott Szilvát ne érjék el a lángok.

Egyszóval: kellemes, könnyed olvasmány, ami elrepít a korabeli Londonba. Teljesen bele lehet veszni, így aztán olyankor olvassátok, amikor semmi sem zavarhat meg! Íme, egy rövid kis szösszenet, hogy kedvet kapjatok:

Nagyon is tetszetős, simára beretvált arcában igen sötét szempár ült, az öltözéke pedig takaros volt: zsávolynadrág, fehér ing, fekete bársonymellény.

- Jó reggelt, nagysád – vetett rám vidám mosolyt, hogy valamennyi szép fehér foga kivillant.

- Az úr talán da Silva doktor, a patikárius? – kérdeztem félénken.

- Nem én! – kacagott, s éreztem, hogy az arcomat elönti a pír. – Ha ismerné a doktort, nem tévesztene össze vele.

- Itt van a doktor? – tudakoltam, de ugyancsak együgyűnek éreztem magam, mert a szemem már megszokta a félhomályt, és láttam, hogy ez a legényke alig egy-két esztendővel ha idősebb nálam.

- Nincsen – válaszolt a fiú. – De ha kegyed elmondaná, mit óhajt, talán én is kiszolgálhatom.

Most aztán bajban voltam. Restelltem volna szeplők elleni orvosszert kérni egy ilyen derék, jóképű legénytől.