Ami meg akar találni, az meg is fog találni.
Küzdhetek ellene félelemmel s rettegéssel,
de a végén talán meg fogom hálálni,
hogy így születtem, ezzel a betegséggel.
A legfélelmetesebb dolog magam vagyok.
Nézhetek máshová, kergethetek mást,
de nincs nagyobb démon, mit hagyok,
mi agyamba ültethet kegyetlen látomást.
Én üvöltő csend vagyok egymagamban.
Nem szólok senkihez szóban,
csak néma szemlélője vagyok a hallgatagban,
mert felnőttem ebben a fagyban s hóban.
A lelkem csak egyetlen pokol a sok közül.
Kínom fájdalmas, de csak nekem mesél,
esténként ágyam mellett szobrokká kövül,
mikben mindenképp hasra esnél.
A pokol a fejedben van.
Nem súg szép álmokat,
nem kérdezi meg hogyan
és nem is ad válaszokat.
Addig ordíts, míg virágok nem nyílnak!
Míg a kerted olyan nem lesz, mint magad,
dobd el béklyóidat, légy hegye a nyílnak,
hasítsd szét a sötétet, te irányíts, ne az agyad!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése